Kongóban a szilveszter nagyobb ünnepnek számít, mint a karácsony. Hangosabb az ünneplés, sok a családi összejövetel. Az ajándékozás hagyománya is az újév köszöntéséhez kötődik. Éppen ezért az árvaház tizenegy kis lakóját is igazi ajándékokkal szerettük volna meglepni. Az ajándékozás nem meglepetéscsomagok bontogatásával járt, hanem közös vásárlást jelentett, ami a kongói gyerekeknek ritkán adatik meg. France feleségével, Angelikával elvitte a gyerekeket vásárolni Kinshasa legnagyobb piacára, hogy ők is átélhessék az újévi ünnep gyerekeknek adta örömét. Itt kedvükre választhattak maguknak cipőt, ruhát és persze egy-egy játékot is. Az ajándékokon kívül a vásárlás élménye is örök emlék marad. A gyerekek még másnap is elégedetten, örömmel beszélgettek a vásárlás élményeiről! Ezt részben a magyar támogatásoknak köszönhetően sikerült emlékezetesebbé tenni az újévet. (Amerikai partnerünk is hozzájárult anyagilag az ünnepi meglepetésekhez.) Részlet France beszámolójából: "Eddig, amikor ajándékot vettünk a gyerekeknek, a szociális nevelőknek adtunk pénzt, hogy ők válasszák ki és vegyék meg az ajándékokat. A gyerekek otthon maradtak, és beleszólás nélkül kapták meg az új dolgokat. Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, mekkora öröm volt és milyen izgatottan vártuk a karácsony-újévi ajándékvásárlást. Az édesapánk a nagy piacra vitt bennünket, és együttes választással vettük meg az ajándékot. Nagy izgalom volt, hogy a sok választási lehetőség közül mi, gyerekek választhattuk ki a nekünk tetsző ruhát vagy cipőt, sőt valami extrát is lehetett kérni apától gyermeki szeszélyességgel - és egy kis hisztizéssel is. Akkor szó nélkül tűrte. A piacon nagy látványosság voltunk. Mivel tudták, hogy vásárolni akarunk, így jobbról-balról szólítgattak: ” Mama, Papa, jó áron árusítok! Vegye meg! Nézze meg!” Végül kikötöttünk Mama Tabithánál, ahol a gyerekek tudtak cipőt és ruhát is választani. Természetesen a lányokkal volt a legtöbb gondunk. A fiúk megkönnyítették a dolgunkat, szinte minden fiú gond nélkül választott ruhát."