Tshava, mesélnél a gyermekkorodról?

Egy katonatáborban nőttem fel, mert apa katona volt. Amennyire tudom, nehéz születésem volt, nem feküdtem jó pozícióban, így császármetszésre volt szükség. Már jött volna a mentő, de érkezett közben egy tapasztalt orvos, aki segített levezetni a szülést. 1990-ben – amikor két éves voltam – meghalt az anyukám, és egyedül maradtunk az apukámmal és a testvéreimmel. Ezt követően apukámat áthelyezték egy svájci katona táborba, majd visszajött, és jött Kabila ideje. A körülmények ebben az időszakban nem voltak túl jók, nem volt megfelelő egészségügyi ellátás, és ennek következtében meghalt a legidősebb nővérem. Édesapám nem igen volt támogatva, hiszen Kabila kormánya nem támogatta Mobotu katonáit.

Mire emlékszel a katonatáborból?

Arra emlékszem, hogy nagyon sok gyerek volt, akik nem voltak túl jól neveltek, hiszen nem a tisztek gyerekei voltak, hanem az alacsonyabb rangú katonák gyerekei.

Az édesapádnak milyen beosztása volt?

Ő „Sergent” volt, ez alacsonyabb tiszthelyettesi beosztást jelent.

Amikor édesanyád meghalt, nagyon kicsi voltál. Arról van tudomásod, hogy Ő hogyan halt meg?

Pontosan nem tudom, csak azt mondták, hogy egy elhúzódó betegsége volt, és nagyon hosszan szenvedett.

Hány testvéred van?

5-en vagyunk testvérek, 3 fiú és 2 lány, akikből egy meghalt kiskoromban.

Milyennek emlékszel a gyermekkorodra Tshava?

Nem volt egyszerű gyerekkorom. Apukám kijött a katonatáborból, mert nem voltak megfelelőek az anyagi körülmények a kormányváltás után. Az iskola, a tanulás nagyon nehezen ment, az apukám alig tudta fizetni a tandíjat.

Mind a négyen jártatok iskolába a testvéreiddel?

Igen. A nagyobb testvéreim önfenntartóak voltak, földet műveltek, én és a kisebb testvérem apukám kis fizetéséből tudunk iskolába járni.

Milyen a kapcsolatod most a testvéreiddel?

Jó a kapcsolatom velük. Ketten befejezték az érettségit, a lány testvérem szabás-varrást tanul.

Édesapád ezek szerint a katonatáborból kijőve vásárolt egy házat telekrésszel?

Igen, apukám házat vett, és volt egy kis földünk egy kis telekrésszel. 2005-ben édesapám is meghalt, én gimnázium 3. osztályos voltam ekkor.

Hogyan alakult az életed utána?

Szerettem volna beiratkozni gimnázium 2. osztályba biológia-kémia szakra, amely az orvosi egyetemhez egy előkészítő képzést jelent. A bátyám nem szorgalmazta, hogy egyetemre menjek, mert szerinte ez sok pénzbe kerül, és nekünk nem volt sok pénzünk. Végül apukámnak volt egy ismerőse, akinek az iskolájában kereskedelem-adminisztráció szakon folytathattam tanulmányaim. Ennek a protekciónak köszönhetően kevesebbet kellett fizetnünk. Utána történt, hogy a College Othniel akkori igazgatójának felesége ismert bennünket, és az Ő segítségével átjöttem a College Othniel biológia-kémia szakára.

Voltak-e elképzeléseid, hogyha felnősz, mivel fogsz foglalkozni?

Tulajdonképpen volt bennem egyfajta lázadás az ellen, amilyen körülmények között élünk, és volt egy vízióm, hogy szerettem volna ebből kitörni, és más körülmények között élni, és ehhez meg akartam tenni mindent. Ebben a lázadásban és ebben a vízióban sok minden, sok élmény közre játszott. Pozitív dolog, hogy amikor 3. osztályos koromban jól szerepeltem, a tanáraim azt mondták, hogy ebből a gyerekből nagy ember lesz. Ugyanakkor történtek negatív élmények is velem, ezek szították a lázadást bennem. A College Othniel-ben volt egy megalázó élményem. A fiúk kiközösítettek, mert jó kapcsolatot ápoltam a lányokkal. Nem nő-férfi kapcsolatra kell gondolni, csupán emberileg… és emiatt nem néztek rám jó szemmel. Kiközösítettek, és ez nagyon megalázó volt, de ezek az események még inkább erősítették az Istenbe vetett hitemet.

És meg tudnád fogalmazni mi volt ez a vízió?

Amikor láttam a nagy embereket az életemben, akkor úgy gondoltam, hogy követni akarom őket.

Milyen emberek voltak azok, akikre felfigyeltél? S mi volt az, ami miatt felfigyeltél rájuk? Politikusok, akiknek hatalma volt, vagy lelkészek, humanitárius emberek az eszmeiségükért?

Volt egy politikus, de nem a politika, a hatalma miatt, hanem a gondolkodása miatt, amely annyira ember közeli volt, továbbá több ember a jócselekedeteik miatt.

Azzal, hogy orvos leszel, úgy érzed, hogy sikerül azt a víziót megvalósítanod, amit gyerekkorodban láttál magad előtt?

Igen, azzal, hogy orvos leszek, úgy érzem, hogy elérem ezt a célt. Gimnázium 2. osztálytól kezdve megfogalmazódott bennem, hogy orvos szeretnék lenni.

És édesapád milyen életet szánt neked? Beszélt neked valaha erről? Mi volt az ő víziója veled kapcsolatban?

Arra emlékszem, hogy az édesapám úgy segített a saját víziómban, hogy mellém állt a testvéremmel való vitában, mert Ő is nagyon szerette volna, ha lesz egy orvos a családban. Halála előtt 2 hónappal elkezdett mindig „Igazgatónak” nevezni, de végül is nem tudom, hogy mi járt a fejében, amikor ezt mondta…

A családod mennyire volt vallásos?

Nagyon vallásosak voltunk. Apukám diakónus volt a protestáns egyházban, és vasárnap mindig ott volt az imaházban.

Hogyan érzed, az Istennel való kapcsolatodat mennyire befolyásolták az életedben átélt események, családi tragédiák?

Azt tapasztaltam, hogy gyerekkorom óta mindig Isten válaszolt a kérdéseimre, amit kértem, arra Isten válaszolt. Kisebb dolgoknak és nagyobb dolgoknak köszönhetően egyaránt egyre jobban erősödött a hitem.

Az orvosi tanulmányaid mellett komoly és felelősségteljes feladatokat látsz el a La Providence Árvaházban is. Köszönjük szépen, amit az árvákért teszel. Az élettörténeted hátterén, magad is árvaként mik azok az értékek véleményed szerint, amiket leginkább át tudsz adni az árva gyermekeink számára?

A legelső és legfontosabb dolog, hogy higgyenek Istenben, legyenek komoly emberek, és hívők. Továbbá, hogy tanuljanak, mert csak így lehetnek nagy emberek. Ugyanakkor soha ne felejtsék el, amikor nagy emberekké válnak, hogy az Istennek kegyelme, és Őneki köszönhetik.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Az Afrikáért Alapítvány nekem nagyon sokat segített. Úgy érzem, hogy terméke vagyok az alapítványnak, ezért szeretném hálámat kifejezni és az alapítvány orvosaként dolgozni Kinshasa-ban, továbbá egészségügyi projektekben is szívesen részt vennék. Ott, ahol az egészségügyi ellátás hiányos, egy klinikát szeretnék létrehozni, ami a szegény embereket fogja ellátni.

Ha kívánhatnál valamit most, amit nagyon szeretnél, hogy valóra váljon, mi lenne az?

A tanulmányaim befejezése lenne a legfontosabb, a többi azon felül jöhet. Szeretném jó jegyekkel elvégezni a tanulmányaimat, és alapos tudást szerezni az egyetemen.

Köszönöm szépen az interjút, Tshava.

Nagyon szívesen.