A római filozófus, Cicero mondását, miszerint a változatosság gyönyörködtet, mindannyian aláírjuk, akik részt vettünk a Köztünk élnek! Ismered őket? Afrikáért Alapítvány-RendezvényParádé közös szervezésű programsorozaton. A Millenáris D épülete az Európai Integrációs Alapnál megnyert pályázat jóvoltából két napra multikulturális színtérré változott, ahol belekóstolhattunk a 3. világbeli bevándorlók színes kultúrájába, és közvetlen élményeket szerezhettünk az itt élő afrikaiak, dél-amerikaiak, közel-keletiek és más messzi tájakról érkezett honfitársaink tárgyairól, életmódjáról és szokásairól.

Volt sushi és Bubu bubble tea, indonéz, afrikai és kínai tánc, capoeira oktatás, afrikai divatbemutató, felírták a nevünket mandarin nyelven vagy szíriai jelekkel, tehát minden korosztály talált magának szórakozást. A rendezvény fényét emelte Joshi Barat elhivatott védnöksége, Kembe Sorel lelkes konferálása, Jaksity Kata és Paor Lilla értő műsorvezetése, valamint a KÜM és BM képviselőinek megtisztelő részvétele.

Az Afrika Kunyhó már méreténél fogva is kimagaslott a többi stand közül. Nádfedele, a nyitott oldalait beborító, földszínekben készült kongói szőttesek, a tetejére fellógatott, európai szemmel nyakatekert hangszerek első látásra is vonzották a látogatókat. A bivalycsontból és ébenfából faragott tárgyak, a fák, bokrok terméseiből készült ékszerek, az afrikai hétköznapokat megörökítő festmények, valamint a mosolygós önkéntesek által kínált, forró, dél-afrikai Rooibos tea jó csalogatónak bizonyult, és az érdeklődők hosszan elidőztek nálunk, megmártózva a fekete kontinens semmihez nem hasonlítható, nyitott és sokszínű világában. Teáikat szürcsölve szívesen vették, hogy röviden bemutassuk alapítványunkat, és beavassuk őket küldetésünk részleteibe.

Miközben a gyerekek afrikai ékszereket vagy hangszereket készítettek saját kezűleg, a felnőttek megismerkedhettek a Diák ás árvatámogatási programunkkal, és az általunk szervezett humanitárius utak állomásaival. A nagyméretű tábláinkról mosolygó, örökbefogadásra, támogatásra váró kongói kiskamaszok főként a nők érdeklődését keltették fel, és végül számos új támogatónak örülhettünk.

Volt érdeklődés az alapítvány által szervezett, humanitárius utazások iránt is. Úgy a júliusi kongói, mint az október végi tanzániai utunk esetében beszámoltunk a missziós jelleg különlegességéről. A kint eltöltött közel két hét során a turisták 3-4 napot a kinshasai árvaház vagy iskola éppen aktuális munkáiból veszik ki a részüket, így a „kötelező” afrikai programokon felül (szafari, vízesés, bonobó park) az önzetlen segítség nyújtotta felemelő érzésében is részük lehet. Mint valljuk: Segíteni kiváltság.

Legkisebb látogatóink általában az afrikai vörös babbal töltött, wécépapír-gurigából készült, rázással megszólaltatható „shake-et”, vagy a lapított söröskupakokból és csúzlifából összerakott csörgőt részesítették előnyben, a kamaszok ékszereket fűztek, és az ismeretterjesztő kvíz során mérték össze tudásukat másokkal. A feladatokban fel kellett ismerni a világ különböző tájain található ismert kultikus helyeket, építményeket, különböző népek öltözékeit és az általuk használt tipikus tárgyakat. A legjobbakat elefántszőrből készült karkötővel jutalmaztuk.

Lelkes gyerekek, fiatalok és felnőttek vettek részt a kunyhó előterében tartott elfogadás workshopon, ahol mindenki szembesülhetett a saját toleranciaszintjével.
Külön érdekességnek számított a vendégmarasztaló afrikai szék, amelyre leülni könnyű, ám felállni belőle annál nehezebb, az afrikai étkezés leggyakoribb köreteként használt, közel félméteres maniókagyökér, amely feldolgozatlan állapotban, súlyánál fogva, akár egy támadó gyors leterítésére is alkalmas.

Az emeleti színházteremben egy gombostűt sem lehetett volna elejteni, amikor az érdeklődő tömeg előtt, a Lauder Javne Iskola tanulói eljátszották a France Mutombo ötlete alapján készült, Fonyódi Gábor és Schmittinger Judit rendezőpáros feldolgozásában a Tshiwabu, avagy a sérthetetlen törvény című darabot, amely a mese univerzális nyelvén közvetítette a tőlünk eltérő emberek elfogadásának eszméjét. A gyerekszínészek lelkesedése és a közönség elragadtatása bebizonyította számunkra, hogy az egymás iránti tolerancia értékeiről érdemes már a lehető legkisebb korban elkezdeni beszélni. A mag termő talajra hull.

A rendezvényi összegzés után a mérleg nyelve teljes egészében a pozitív oldal felé billen el. A befektetett energia, a nagy lelkesedés és a fáradhatatlan munka szinte csak pozitívumot hozott alapítványunk számára. Nyertünk számos új támogatót, érdeklődőt, sokak számára felvillantottuk az afrikai kultúra szépségeit, az afrikai társadalom árnyoldalait, és sikerült a hazánkban letelepedett bevándorlók és a magyar befogadó társadalom tagjai közt hidat építeni az egymás iránti tisztelet univerzális nyelvén.
Vesztettünk egy pár cipőt, ami a közös tánc során tönkrement. De ez is jó emlékeket ébreszt bennünk.