Július végén szerencsésen visszaérkeztek Kongóból humanitárius turistáink, akik két felejthetetlen hetet töltöttek a közép-afrikai országban, meglátogatva az Afrikáért Alapítvány intézményeit Kinshasában, majd utazást tettek Matadi városába, érintve Bangu falut és számos természeti nevezetességet. A humanitárius mini projekt keretében együtt dolgoztak a helyiekkel az árvaház külső felújításán, újrafestették a falakat, ezáltal kezük nyomán megszépült árváink otthona, amit ezúton is köszönünk nekik. Elmondásuk szerint az alapítvány beváltotta ígéretét, miszerint "igazi autentikus Afrika-élmény"-ben lesz részük. Megtapasztalhatták Afrika szép és kevésbé szép, sokszor embert és türelmet próbáló oldalát is. Az biztos, hogy ahogy minden Afrikába látogató, így ők is sok sok kulturális és egyéni tapasztalattal gazdagodtak az út során. 

"Kongó, ahogy mi láttuk….

Pár mondatban leírni mindazt, amit a Kongói Demokratikus Köztársaságban tapasztaltunk, lehetetlen. Éppoly lehetetlen, mint 1O nap alatt megismerni egy új kontinenst, új kultúrát, új népet. Mi mégis megpróbálkozunk a lehetetlennel.

Kongót legegyszerűbben úgy jellemezhetnénk, hogy az extrémek országa, ahol egymás mellett megfér a szegény és gazdag, a korrupt rendőr és Kinshasa szegénynegyedének hétköznapi kedves embere, az állandó kinshasai szmog és a pár kilométerrel távolabb tapasztalható érintetlen erdő a maga tiszta levegőjével.

Utunk fő célja a segíteni akarás volt az árvaházban és az iskolában, melyeket az Afrikáért Alapítvány működtet. Úgy érezzük, hogy ezt a kitűzött célt sikerült is teljesíteni, hiszen 3 napot töltöttünk a két intézményben, amelyek alatt rendbetettük az árvaház külső falát és belső terének egy részét. Jó volt látni, ahogy a 11 árva birtokába vette a megújult és megszépült épületet. Ezek után az iskola egyik tantermének „estünk” neki, hogy szeptembertől a legkisebbek, az óvodások is megszépült osztályban kezdjék a tanévet. A falak újramázolása után falragaszokkal is feldobtuk az osztályt, melyek remélhetőleg elvarázsolják majd a kicsiket.

Végül az iskola külső falát-kerítését festettük újra. A munka során segítségünkre volt a szegénynegyed sok kis porontya, akik énekeikkel, versikéikkel „segítették” a munkát. Sőt, az ügyesebbekkel sikerült néhány magyar dalocskát is megtanítani. A végére már nehezebben ment a munka, hiszen egyik kezünkben az ecsetet fogtuk, míg a másik kezünkön a lurkók osztoztak, el nem engedve azt.

Természetesen utunk során igyekeztünk minél többet megtapasztalni a helyi kultúrából, az emberek viselkedéséből, a kongói konyha titkaiból. Ellátogattunk Matadiba, a Kongó folyó torkolatában fekvő kikötővárosba, meglátogattunk egy, a hegy tetején élő bennszülött törzset, ahol megismerkedtünk a helyiek által termesztett különféle zöldségekkel és a mindennapi élet rejtelmeibe és nehézségeibe is betekintést nyertünk. Az utazás egyik legkiemelkedőbb mozzanata mégis a Bonobó majmokhoz tett kirándulás volt.

Azért a kulturális különbségek is megmutatkoztak utunk során. Voltak pillanatok, amikor nehezen értettük helyi barátaink hozzáállását a történésekhez. Ugyancsak nehezen viseltük a dolgok nehézkes előrehaladását, az örökös várakozást és dugókat. Valószínűleg ők is legalább ennyire értetlenül álltak a mi izgágaságunkhoz és rohanásunkhoz, hiszen itt nyugodtan, lassan haladnak a dolgok, mindenre van idő.

Az út végén fájó szívvel vettünk búcsút újdonsült barátainktól, az árváktól, az alapítvány munkatársaitól. Ugyanakkor azért örültünk, hogy ismét az öreg kontinensre visz az utunk a jól ismert közegbe és a számunkra sokkal érthetőbb világba."