Lassan három hónapja, hogy megérkeztünk ebbe a számunkra idegen országba, melyről bár sokat hallottunk, olvastunk, mégsem alakulhatott ki bennünk igazi kép róla. Mostanra ez megváltozott. Az itt eltöltött idő, az események, a körülöttünk élő emberek, akikkel nap - mint nap találkozunk, a tanítás, a tervek, amiken naponta dolgozunk, mind-mind hozzájárultak a bennünk mostanra kirajzolódott képhez.
Az egyik dolog, amivel talán leginkább tisztában voltunk, azok a lakhatási körülmények voltak. Ezen a téren azt hiszem, nem ért váratlan meglepetés. Sőt, az elmúlt hetekben az áram megjelenésével a tendenciák javulni látszanak. Így Mami szabadnapjain, mikor nélkülöznünk kell csodás főztjét, már probléma nélkül tudunk főzni a kis villanytűzhelyen. Víz is van, amennyi kell, bár meg kell hagyni, a vödörcipelés még mindig formában tart minket.
A reggeleket közös reggelivel kezdjük, aminek az időpontja a projektek miatt változó. Van, mikor korán kelünk, és van, mikor még korábban. Így már kora reggeltől kopácsolástól, betonozástól hangos az árvaház udvara. Készül ugyanis a tyúkudvar, a hétvégén reménység szerint már fogadhatja tollas lakóit. Az udvar másik felében kiosztásra érett moringa fácskák várják, hogy végső helyükre kerüljenek a negyed valamelyik családjának udvarán. A folyamatos osztást a megüresedett helyekre vetett újabb magok biztosítják. Ezen kívül folyamatban van az iskola és árvaház közti kerítés egy szakaszának rendbetétele, valamint az iskolaudvar tereprendezéséhez is már tettre készen méregetjük a területet.
Természetesen nem túrjuk a földet egyfolytában. Az iskolai angol és informatika órákon kívül igyekszünk a gyerekekkel különböző tevékenységekkel elütni az időt. Két fő szempontunk, hogy hasznos legyen, és élvezzék is, amit csinálunk. Így ötlöttük ki az ugrókötelezés, az angol és magyar órák mellé a kézműves foglalkozásokat. Hasznos, mert fejleszti a gyerekek kézügyességét és kitartását, használható, szép dolgokat, ékszereket, vagy éppen játékot készíthetnek maguknak, s mindemellett újrahasznosítást is tanulhatnak. Ebben Flory Torres, hondurasi származású kézműves, ékszerkészítő van nagy segítségünkre. Otthonosan, jó érzékkel mozog a gyerekek között, köszönhetően a rengeteg kézműves foglalkozásnak, amiket már évek óta, különböző projekteken belül valósít meg Kinshasában. Minden héten alkotunk valamit, délelőtt, és délután, két csoportban. Nagyon ötletes játékok, karkötők, díszek készülnek műanyag kupakokból, csipeszekből, papírhengerekből, fonalakból, gyöngyökből. Döbbenetes, hogy némi festékkel, ragasztóval, pár csomóval, egy kis kreativitással, kézügyességgel és türelemmel mennyi minden készülhet abból, ami naponta a szemétbe kerül(ne). A gyerekek lelkesedését az is növeli, hogy májusban megmutathatják munkáikat egy kiállításon, ahol egy-egy jól sikerült darab akár eladásra is kerülhet.
Így a beszerző körutak, a betonozás, az angol és magyar órák, kézműves - és sportfoglalkozások után hazaérve, az estebéd mellett még megvitatjuk a nap eseményeit, a holnap terveit, az új ötleteket és a megvalósítás hogyanjait. Utána a „csendes pihenő”ideje van, ami általában olvasgatással, tanulással, zenehallgatással, jó beszélgetésekkel, és annak megvitatásával telik, hogy milyen gyorsan repül az idő….

A projekt az Európai Unió Fiatalok Lendületben programjának társfinanszírozásával valósul meg.