Kati Budapesten dolgozott fejlesztő pedagógusként, mindig is érdekelte Afrika, de múlt évben végre saját maga tapasztalhatta meg a tanzániai emberek vendégszeretetét, vidámságát, őszinteségét és a táj szépségét. Humanitárius turistáink az útjuk alkalmával ellátogatnak ottani partnerintézményünkbe, az iskolában és árvaházban teljesítették mini missziójukat (pl: vízgyűjtő tartály felállítása).

Dr. Sylvester Kabati-nak köszönhetően a Maasai Foundation keretein belül működik a namangai iskola. A doktor és családja életüket, tudásukat az alapítványnak, a gyerekeknek, a gyógyításnak szentelték fel. Azonban nem régen doktor Kabati felesége, Joyce súlyosan megbetegedett, nagy volt az ijedség és Alapítványunk is gyűjtést szervezett, hogy az árvákkal foglalkozó nő bejuthasson a kórházba és megműthessék.

A gyógyulás folyamata még most is tart, Kati azért döntött úgy, hogy visszatér Tanzániába, hogy segítsen a felépülő Joyce-nak a gyerekek mindennapi ellátásában. A mindig is pedagógushiánnyal küzdő iskola örömmel fogadta a volt tanár ötleteit, felajánlásait az órák megtartására. A diákok kedvesek és segítőkészek Katival és nagyon szorgalmasak az óráin.

Tanzánia hivatalos nyelve a szuahéli, de az iskolások angolul is tanulnak és beszélnek. Katival leginkább készségfejlesztő feladatokat oldanak meg és játszanak közösen, amelyeket bátor önkéntesünk vitt magával Magyarországról.

Büszkék vagyunk a munkájára! Ezúton kívánunk neki kitartást, erőt és élményekben gazdag ott tartózkodást!

Köszönjük a képeket Olasz Katinak.