„ Néha az is felemelő érzést jelent,
ha – a változatosság kedvéért –
nem döntjük romba a világot.” Randall Munroe
  

Vizeinkben a modern technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a tudósok egyre több – akár kis mennyiségű- szennyezés jelenlétét is ki tudják mutatni. Fogamzásgátló készítmények, növény- és fényvédő szerek, kőolaj- nyomokban mind megtalálhatók Földünk folyóiban, tavaiban, patakjaiban, valamint a felszín alatti vizekben is. A szennyező anyagok pedig gyorsan eljutnak a tengerekbe, óceánokba.

A világ fejlettebb országaiban már évtizedekkel ezelőtt jogszabályi keretek határozták meg az ipari és a mezőgazdasági tevékenységből fakadó szennyezések folyó- és állóvizekbe való kibocsátásának megengedett mértékét. Néhány város még zöld infrastruktúrát is kialakított annak érdekében, hogy a vízkészleteket természetes úton szűrjék meg. Velük ellentétben bolygónk fejlődő részén pénz és technológia hiányában nehezebb a helyzet megoldása. A Föld e területén az ipari hulladék 70%-át kezeletlen állapotban engedik a vízbe, szennyezve ezzel az egyébként is csekély ivóvíz tartalékokat.

A harmadik világ egyes államaiban az ipari tevékenységből fakadó környezetszennyezést a fejlődés egyik szükségszerű velejárójának tartják. Az érintett országok kormányzatainak többsége azt az álláspontot képviseli, hogy a környezetromboló hulladékkezeléssel, mint megoldandó problémával foglalkozni túl költséges, a megelőzést pedig szinte lehetetlen kihívásnak tartják. A környezetre és a társadalomra gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal ezeken a terülteken így a jövő generációinak kell a későbbiekben szembenézni, illetve megbirkóznia. A világ gazdaságilag növekvőben lévő térségeiben fennáll a veszélye annak, hogy még az alapvető környezetvédelmi kiadásokat is a gazdasági virágzás egyik gátló tényezőjének fogják tekinteni. A napjainkban felhasznált olcsó, de veszélyes vegyi anyagok használata hosszú évtizedekre kockázati tényezőt jelent majd a lakosság egészségi állapotára, illetve jelentősen megterheli majd az érintett államok költségvetését. A lehetséges megoldás elsősorban a legnagyobb mértékben szennyező iparágak szabályozása, valamint a megelőzést szolgáló technológiai fejlesztés jelentheti.

Egyre több tudós hívja fel a figyelmet arra, hogy a környezettudatos magatartás egyik kitörési pontját jelentheti a táplálkozási szokások megváltoztatása, lehetőség szerint a veganizmus felé fordulás. A nagyüzemi állattartásból származó károsanyag emisszió ugyanis 18%-ban felelős az üvegházhatásért, valamint a haszonállatok ipari keretek között történő tenyésztése nagyban befolyásolja a világ vízellátását is: az emberi használatra alkalmas ivóvíz több, mint 8%-át fordítják a takarmánynövények öntözésére. Bizonyítható, hogy ez az ágazat a felelős a vizeinkbe kerülő szennyezések jelentős hányadáért. Ebben a körben kiemelt kockázatokat jelentenek az állati hulladékok, antibiotikumok, vegyszerek, hormonok, növényvédő szerek, és a sort még hosszan lehetne folytatni. A vízbázisok védelme terén tett környezetvédelmi erőfeszítéseknek természetesen a fentiek mellett ki kell terjedni a növénytermeszt és során alkalmazott káros technológiák alkalmazásának visszaszorítására is. 

Említést kell tennünk a tengerekben, óceánokban lebegő olajfoltokról is, melyek elzárják az oxigént és a fényt a vízi élőlények elől, a madarakat pedig repülésképtelenné teszik. Az olaj eltávolítása rendkívül nehéz feladatnak bizonyul, mivel számos tényezőt figyelembe kell venni az intézkedések megkezdése előtt. Az olajszennyezésnek a negatív környezeti hatások mellett gazdasági hátrányai is vannak. A foltok megtisztítása komoly financiális terhet ró a felelős vállalatokra, nem csak a kármentés, de a kiesett olaj pótlása terén is. A jelenség turizmusra gyakorolt hatás is meghatározó: az olajos vízben szörfölni, vitorlázni, búvárkodni, horgászni nem az az élmény, amire az emberek többsége a nyaralása alatt vágyik.