A Kongói Demokratikus Köztársaság gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egyik elsődleges eszköze egy hatékony oktatási rendszer megteremtése és működtetése. Ennek megvalósításához egy jól kidolgozott, az állami közpénzek optimális felhasználását magában foglaló, egységes oktatási stratégiára van szükség. A közel jövőben a kormánynak olyan súlyos problémákra kell megoldást találnia, mint az iskolát elhagyó gyerekek magas száma, az oktatás alacsony színvonala, a háztartásokra háruló magas oktatási kiadások, illetve a központi források hatékonyatlan eloszlása.

Az oktatási rendszer megismeréséhez számos szempontot figyelembe kell vennünk, az egyik ilyen az országban meghatározó makroökonómiai és szektorális tényezők. Kongóban két évtizednyi háborúskodást követően az elmúlt években a gazdaság növekedésnek indult, 2010 óta átlagosan 7,5%-kal nőtt az ország teljesítménye. Több területen azonban Kongó lemaradást mutat a többi fekete-afrikai országgal szemben, továbbra is nagyon alacsony az egy főre jutó GDP mértéke, az egészségügyre és az oktatásra szánt összeg sem éri el a környező országok szintjét. Kongóban hozzávetőlegesen 67 000 iskola működik és nagyjából 17 millióra tehető az iskoláskorú gyerekek száma.

Az ország történelmi múltjának köszönhetően a közoktatási rendszer kettős: az úgynevezett „écoles-conventionnées” közintézmények (az iskolák 70%-a) számos egyházi szereplőhöz tartoznak, míg az „écoles non-conventionnées” iskolákat (arányuk 18%) az állami működteti. Az iskolák 12%-a magánkézen van. Ez a fajta intézményes megosztottság megnehezíti egy egységes oktatási reform végrehajtását, ráadásul a kormányzati háttér is túl tagolt, az oktatásért három minisztérium felel az országban.

Az oktatási reform megalkotásánál a környezeti tényezők mellett kiemelt jelentőséggel bír az oktatási rendszer működésének vizsgálata. 2005 és 2012 között az oktatási teljesítmény mérőszámai javultak, kiváltképp a vidéki, illetve a lányok arányára vonatkozó statisztikák mutatnak előre haladást. Ezeken túl azonban Kongónak nem sikerült elérni az ENSZ által 2015-re kitűzött oktatási Milleniumi Fejlesztési Célokat. A legnagyobb problémát továbbra is az iskolába nem járó gyerekek magas száma jelenti, a hozzávetőlegesen 19 MILLIÓ 6-17 ÉV KÖZÖTTI GYERMEK 25%-A NEM JÁR ISKOLÁBA, de ez az arány vidéken a 33%-ot is meghaladhatja. Az „écoles conventionnées” intézmények teljesítménye felülmúlja az egyéb közoktatási oktatási formákat, de az iskolába járó gyerekek teljesítménye továbbra sem éri el a kívánt szintet. A legjobb mutatókat továbbra is a magánkézen lévő iskolák hozzák. A kutatások kimutatták, hogy a jó iskolai eredmény továbbra is a megélhetés kulcsát jelenti az országban,

MINDEN PLUSZ EGY ISKOLÁBAN ELTÖLTÖTT ÉV 9,1 %-KAL NÖVELI A KONGÓIAK VÁRHATÓ HAVI BEVÉTELÉT ÉS EMELLETT MEGBÍZHATÓBB, SZERZŐDÉSES MUNKAVISZONYT BIZTOSÍT. Jelenleg a munkaerőpiacra lépők 18%-a nem rendelkezik alapfokú képesítéssel sem, de a várható fejlődésnek köszönhetően ez 2045-ig fokozatosan 10%-ra csökken. Ez a tendencia szintén az oktatási és munkaerő piaci reform szükségességét jelzi.

(A kép magyar támogatású iskolánk, a College Othniel udvarán készült.)

Egy egységes oktatási stratégia létrehozásának további, talán legfontosabb tényezője az oktatási rendszer finanszírozásának reformja. Ahogy az fentebb is olvasható, a közpénzek alacsony részét költik oktatásra, a finanszírozási terhek nagy részét (73%) továbbra is a háztartások cipelik. Ennek oka, hogy a tanárok csupán 2/3-a van hivatalosan állományban, a tanárok bére alacsony, továbbá az iskolák működési költségeit az állam csak részben finanszírozza. Az alap- és középfokú oktatás működtetési szempontból decentralizált, azonban a pénzügyi kiadások teljes mértékben központosítottak, amely hatékonytalansághoz vezet. A pénzek elosztása aránytalan, az alapfokú oktatásra mindössze a kiadások 40%-a jut, miközben a gyerekek 63%-a ezen az oktatási szinten tanul. A társadalmi egyenlőtlenség az oktatás finanszírozásában is megjelenik: a társadalom alsó ötödéhez tartozók, tehát a legszegényebbek, csupán a közpénzek 12%-ából részesülnek. A legutóbbi mérőszámok azt mutatják, hogy a szegényebb rétegek egyre elkötelezettebbek az oktatás felé, így növelik a saját oktatási kiadásaikat, azonban az iskolából való kiesés elsődleges oka továbbra is a pénzhiány.

A fentiek mellett további tényező az oktatási rendszer működtetésének fejlesztése. A tanárok száma nem megfelelő, alapfokon 34 főre jut egy tanár az ideális 40 helyett, míg középfokon 13 diákot tanít egy tanár az optimális 25 helyett. A magas tanárszámhoz nem párosul magasabb teljesítmény, jól mutatja ezt, hogy a magán iskolákban a magasabb osztálylétszámhoz jobb eredmények társulnak. Ráadásul a közoktatásban a tanárok nem jól fizetettek, sokszor másodállást kell, hogy vállaljanak, amely a teljesítményükre is kihat. További égető probléma, hogy magas a kieső vagy évet ismétlő gyerekek aránya, amely a pénzügyi terhen túl motivációs és beilleszkedési problémákat is okoz.

A fenti helyzet orvoslására a Világbank egy 2015-ös tanulmányában megoldási javaslatokat dolgozott ki a kongói kormánynak. Ezek közül kiemelkedő helyen áll a finanszírozási reform, amelynek értelmében a reform fontos lépése a kormányzati oktatási kiadások növelése, beleértve ebbe a tanárok hivatalos, szerződéses foglalkoztatását és a tanári fizetések növelését. A javaslat szerint egy átfogó reform eredményeképpen szignifikánsan növelhető az iskolába járó gyerekek száma, így a jelenleg magas tanári állományból nem kellene elbocsátásokat eszközölni. A pénzügyi javaslatokhoz tartozik egy anyagi motivációs és esélyegyenlőségi rendszer felállítása is, amelynek az állami oktatási ösztöndíjak is részét képeznék. A büdzsét érintő szempontok mellett az oktatási rendszer hatékony működtetése is elsődleges, ide tartozik a kiesők és évismétlők számának radikális csökkentése, a tananyagok túl széles választékának megszüntetése és kevesebb, magasabb minőségű tantárgy oktatása, az ellenőrzött tankötelezettség bevezetése legalább alapfokon és az iskolák optimális fölrajzi elhelyezkedésének koordinálása. Az átfogó és következetes szektormenedzsment elengedhetetlen, amely magában foglalja azt is, hogy iskolatípustól függetlenül minden intézmény kötelezett az előírt szabályok betartására. Jelenleg számos „écoles-convetionnées” intézmény nem veszi figyelembe az előírásokat (pl.: az iskolába beiratkozott diákok kötelező minimum száma), amely a rendszer hatékonytalan működéséhez vezet. A hosszú távú reformhoz elengedhetetlen továbbá, hogy a kormányzat együtt működjön a privát szektor szereplőivel a megfelelő munkaerő piaci utánpótlás megteremtésének ügyében.

Az összefoglalót Varga Mariann készítette.
Forrás: WorldBank Group Education (October, 2015): Public Expenditure Review of the Education Sector in the Democratic Republic of Congo - An Efficiency, Effectiveness, and Equity Analysis

Fogadj örökbe most, és támogatsd Te is kongói iskolánk működését!