Ágit már akkor sokan megkedvelték, mikor még meg sem érkezett Namanga-ba; traccsolós, jó hangulatú buszúttal kezdődött önkéntes kalandja Tanzániában. Népszerűsége a hetek során csak tovább nőtt. „A városban egy fehér ember sincs, ezért egyfajta helyi látványosság vagyok itt. Mindenki lelkesen kiabál, köszön, és keresi a társaságom.’Mzungu’-nak hívnak, ami annyit tesz, hogy ’fehér ember’.”

De miért utazott Ági a messzi országba?

Elhatározta, segíteni fog a namanga-i árvaház gyermekein, tanítani a város egyetlen szegényeknek is hozzáférhető iskolájában és utat mutat a kintieknek az iskolamenedzsment optimalizálásában. Emellett külön öröm, hogy Alapítványunknak is beszámol a tanzániai eseményekről, mi is hadd csacsogjunk most egy kicsit róla:
Mikor elindul a reggel, Ági már szuper lelkes és 7-8 óra körül elkíséri az árvákat a nem mindennapi Maasai Academy-re. „Mivel a suli körül nincs kerítés, ezért rendszeres látogatóink a helyi kecskék, marhák, sőt még a tevék is”. Önkéntesünk mint egy vérbeli pedagógus, úgy igyekszik lekötni angollal-matekkal a néha még a tábláig is cigánykerekező gyerekeket. Emellett tesi- és rajzkurzusa is méltán népszerű.„Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy én tanítottam meg nekik, hogyan kell hajtogatni repülőgépet.”

Négy órakor véget ér a tanítás és a gyerekeknek már a játékon jár az esze: kézen fogják a tanárukból ismét pajtásukká vedlő pótmamájukat és dekázni tanítják vagy elindulnak a környéken kecskepásztorkodni vele.
Ha szorult a helyzet, Ági akkor is állja a sarat, volt hogy vizes tankot szerelt, hogy legyen friss ivóvízük, de arra sem rest, hogy sötétedésig varrja a gyerekek ruháit, miközben lelkesen tanul szuahéliül.

Nem csoda hát, ha sok minden benne sem ülepedhetett le még igazán, vagy ha elgondolkozva az árvák életkörülményein összeszorul a szíve… de üzeni: jól érzi magát!
„Itt van ez a 15 kis csoda, arany szívük van, mindenért kárpótolnak.”

Tudj meg többet a namangai iskoláról és támogasd az ott tanuló lurkókat!