János bácsi és alapítványunk elnöke, France Mutombo, 10 éve, minden évben elutaznak Kongóba, oktatási, szociális és egészségügyi intézményeket látogatnak meg, tárgyi és anyagi adományokat ajánlanak fel a rászorulóknak. Legutóbbi missziójuk alkalmával felújításokat hajtottak végre, kórházi berendezéseket vásároltak, gyógyszer- és élelmiszeradományokat jutattak el négy kórházba, emellett természetesen La Providence árvaházunkat és College Othniel iskolánkat is támogatásban részesítették.

János bácsi és France első napjaikat Kinshasában töltötték. A River Kórházban tett látogatásuk alkalmával,  -nagy örömükre- találkoztak egy idős bácsival, aki felépült a leprából, és kész új életet kezdeni, munkába állni. Fontos pillanatok ezek, hiszen több évnyi látogatás és támogatás után nagy boldogsá látni a szinte gyógyíthatlan betegek felépülését.

A következő állomás Kimpese volt, ahol János bácsi és France az IME kórháznak és a Kivuvu nevezetű, leprás betegek számára fenntartott klinika részére ajándékozott gyógyszer- és élelmiszer adományokat. "Szívszorító volt a betegek látványa, némelyikük állapota nagyon súlyos, a gyógyulás esélye pedig igen csekély. Az egyik rangidős beteg elmondta, hogy nagyon örülnek az adományoknak, de az még jobban esik nekik, hogy valaki meglátogatja őket. Megtisztelő számukra, hogy 8 ezer km távolságból minden évben elutazunk hozzájuk."(France)

A misszió végéhez közeledvén megérkeztek Banguba, ahol elindították a kicsi, ám a falubeliek életében annál fontosabb szerepet betöltő egészségügyi rendelő felújítását. A kívül-belül megújuló épületbe új berendezések, matracok, műszerek és orvosságok kerültek.

előtte                                                                 utána

Felállítottak egy bizottságot, amely a jövőben a rendelő felügyeletével és a gyógyszerek elosztásával fog foglalkozni, így olcsón és hosszú távon biztosíthatnak medicinát az ottaniaknak.

France beszámolóját az alábbi gondolattal zárta, így jellemezte alapítványunk munkáját, küldetését: „Nincs annyi cukor, ami édessé tehetné a Kongó folyó vizét, de egy pohárnyi vizet megédesíthetünk annyi cukorral, ami tőlünk telik.”
Afrika összes problémáját nem tudjuk megoldani. Rengeteg időre, energiára, lelkesedésre, megfelelő infrastruktúrára, anyagi forrásra, s még sok más összetevőre van szükség, ahhoz, hogy változást érjünk el, de aki szeretné, az megtalálhatja az útját-módját annak, hogy hogyan járuljon hozzá egy nálánál nagyobb kezdeményezéshez, nemes célhoz. Segíteni kiváltság!

Köszönjük János bácsinak a kitartó, lelkes, sok éves támogatást.

Te is segíthetsz! Járulj hozzá a kongói árvák életéhez, Fogadj örökbe most!