"Egy nagyon régi álmom vált valóra, amikor tavaly nekiindultam egy több hónapos útnak, mely során Afrika 9 országában utazgattam Kenyától egészen Dél-Afrikáig.
Ez idő alatt igazi hátizsákos turistaként megmásztam a Kilimandzsárót, több országban szafariztam, meglátogattam a himbákat és a maszájokat, kempingeztem vadállatok között, megnéztem a Namíb-sivatagot, fürdőztem a Viktória-vízesés tetején és megfigyeltem a nagy fehér cápákat is egy ketreces merülés során.

Afrikának lenyűgöző tájai vannak és irtózatosan gazdag állatvilága is. Egy napra se tudtam megszokni például, hogy az úton zebrák, zsiráfok vagy épp elefántok kelnek át előttünk.
Ami viszont nekem ennél is fontosabb, hogy önkéntesként lehetőségem adódott megismerni Afrika egy másik oldalát is; önkénteskedtem Tanzániában az Afrikáért Alapítvány által támogatott árvaházban és iskolában, majd saját szervezésben további önkénteskedést vállaltam Zambiában vak gyerekek mellett, aztán Zimbabwében egy óvodában és helyi szegény családok mellett.

Az önkéntes munka rengeteget segített abban, hogy a valódi - turistalátványosságoktól mentes - Afrikát is megismerjem. Így könnyű volt távol kerülni a civilizációtól, és még könnyebb beolvadni a helyiek életébe is. Éltem olyan helyen, ahol még nem hallottak az internetről, de sokkal többször előfordult, hogy nem volt áram és víz sem a közelünkben.
Hihetetlen az a kulturális sokk, amit az ember ilyen helyzetekben átél.

A folyton rohanó világból egy olyan helyre csöppentem, ahol nem számít az idő, nincs stressz és az emberek konstans mosolyognak. Boldogok. Pedig messze nem úgy élnek mint mi... A munkanélküliség óriási, a HIV-fertőzöttség szinte minden családot érint, sokaknak pedig a napi étkezés is gondot okoz. Nagyon sok HIV-fertőzött-, albinó-, vak- vagy éppen árva gyerekkel találkoztam, akiknek alig van ruhájuk, édességet sosem ettek, és az életükben nem volt még egy rendes cipőjük, de még egy párnájuk sem. Mégis örülnek. Örülnek az életnek és annak, hogy együtt vannak, így ünnepelnek meg minden napot.

Számomra az is meglepő, hogy mennyire nyitottak, és családtagként üdvözlik az idegeneket. Szinte versengenek, hogy ki lásson vendégül, és az utolsó centjeiket sem sajnálják arra, hogy megkínáljanak valamivel. A gyerekek pedig mindenhol imádták, hogy valaki Európából meg akarja ismerni az életüket. Büszkén vezettek körbe az otthonukban, a faluban és tanítgatták nekem az afrikai praktikáikat is.

És hogy mit adott nekem Afrika?

A sok-sok szép emlékeken, új barátokon túl biztos, hogy erősebb, szívósabb lettem. Megtanultam jobban becsülni mindazt, amim van és amit eddig természetesnek vettem. Újra hiszek az emberiségben, és igyekszem minden napnak úgy örülni, ahogy azt az afrikai családjaim tanították nekem.
Aki pedig még mindig bizonytalan Afrikával kapcsolatban, annak üzenem, hogy a média által Afrikáról kialakított kép szerintem sok esetben nem fedi a valóságot. A valóság más, egészen más, sokkal sokkal pozitívabb. :) "

Ági

Ha még többet olvasnál Ágiról és a tanzániai önkéntességről, itt megteheted.