Gábor
„Remekül éreztük magunkat kint, csodás élmények értek, rengeteget tanultunk és a magyar csapat is nagyszerű volt, örülök nagyon, hogy megismerhettem őket.
Különösen tetszett a program sokszínűsége, láttuk és átéltük nagyon sok arcát Afrikának. Kimondottan örülök, hogy napi szinten részévé válhattunk Namanga közösségének és együtt élhettünk az ottaniakkal.

Jó volt megismerni az árvaházban élő és az iskolában tanuló gyermekeket, és belelátni kicsit az ő életükbe. Sokat tanultunk tőlük az őszinte nevetésről és boldogságról.
A miniprojektek eredményét nagyon jó volt látni! Reménykedünk, hogy így egy kevéske boldogságot mi is vissza tudtunk csempészni az ott élőknek abból a rengetegből, amit mi tőlük kaptunk.
Meglepő élmény volt a helyiek közvetlensége. Nem volt ritka, hogy idegenek odajöttek hozzánk és beszélgetésbe elegyedtek velünk s így érdekes, hasznos témák kerekedtek ki a semmiből jött beszélgetésekből.
Végezetül, nagyon köszönjük a szervezést, ez a humanitárius út életem legjobb döntései közé került fel."

Mari
„Miután megérkeztünk Namangába, rögtön láttam, hogy a kint élőknek nagy szüksége van az adományokra: az iskolában a tanszerekre, az árvaházban pedig a ruhákra.
Ami a mikroprojektjeinket illeti, a szobákra is ráfért már a kifestés, és az iskolai székeknek, padoknak is jót tett a javítás. Érdekesnek találtam, hogy az idő más fogalom ott, mint itthon. Nem sietnek az emberek, nem idegesítik magukat, teljesen megszokott, hogy késnek pár órát vagy napot az emberek.
A szafari? Csodálatos volt! A vezetőnk mindent tudott az állatokról, Serengetiről és Ngorongororól, jólbeszélt angolul is, így aztán sok érdekeset hallhattunk.
A szakács is jól főzött. Meg voltam elégedve. Egyébként a kempingekben a zebrák és a gnuk a sátrak között legeltek, úgyhogy abszolút természetközelben éltünk.

És a víz! Minden víz, amit a házban használnak, annak a fiatal lánynak a fején kerül be a házba. A fiú felviszi a létrán a tartályba, és ha kinyitom a csapot, folyik mint itthon. Hát, ezek láttán különösen takarékoskodtam a vízzel...
 Örülök, hogy sikerült egy idegen világot felfedezni, megszeretni és hogy elmentem segíteni.”

Zoli
„Gyerekkorom óta érdeklődöm Afrika állatvilága, természete és népei iránt, így három évtizedes álmom vált valóra a közelmúltban. Mivel az igazi, nem csak turistáknak mutatott Afrika érdekel inkább és az önkéntesség sem áll távol tőlem, az Afrikáért Alapítvány humanitárius túráját választottam. Előrebocsátom, nagyon jó választás volt!
Ahogy megérkeztünk, a repülőtéren már várt bennünket France, az Elnök az alapítvány kisbuszával és már indultunk is a kenyai-tanzániai határra, Namangába.
Namangában megismerkedtünk a tanzániai iskola igazgatójával és feleségével. Nagyon kedvesek és barátságosak voltak, az ő házukban étkeztünk a kint tartózkodásunk alatt.
Az első benyomásaim között volt, hogy itt mindenki ráérős valami sajátos módon, és mintha mindenki az utcán töltené az egész napját. Ehhez kapcsolódóan egy hangzatos afrikai mondással találkoztam:
Nektek órátok van, nekünk meg időnk...

Második napunkon a mikroprojektek mellett kiosztottuk az adományokat az árvaházi gyerekeknek, nagyon örültek mindennek. Az tanóráikra is ellátogattunk, hatalmas élmény volt számomra, amikor a legkisebbek gyurmáztak. Olyan vidáman és kreatívan csinálták, hogy én is leültem közéjük és részese lehettem a „bulinak”. Nagyon megható volt.
Az egyik reggeli közben France összefoglalta az ő és sok afrikai ember életfelfogását, elveit:
Amit kaptál Istentől (talentum), azt hasznosítsd, sokszorozd; Jó kedv és elfogadás, ez az alapja mindennek.

A safari alatt hihetetlen sok állatot láttunk, csak az első napon 18 ismertebb fajt számoltunk össze, köztük leopárdot, zsiráfot, kafferbivalyt, zebrát 1-2 méteres távolságból. A kempingbe visszaérve elfogyasztottuk a szakácsunk által készített finom vacsorát, és barátkoztunk a gondolattal, hogy a sátrainktól 4-5 méterre kafferbivalyok legelésznek. Elalvás előtt még kicsit hallgatjuk a hiénák és az oroszlánok hangját, amúgy az egész este gyerekes jókedvben telt, nem véletlenül.
Hazaértünk, de még sok időbe fog telni, míg felfogom, hogy mit is éltem át. Vittem az Afrikáért érzett rajongásomat, a természet szeretetét, gyerekkori álmaimat, pozitív szemléletet, némi nyitottságot és humanizmust. És ennek a százszorosát kaptam: állati kalandokat, életvidám gyerekek mosolyát, nagyszerű emberek barátságát, megható pillanatokat, időtlenséget, elfogadást.
Varázslatos volt látni, hogy szegény körülmények között is lehet boldogan, kiegyensúlyozottan élni...ilyenkor az ember elgondolkozik a saját életén is...és rájöttem, hogy egyszerre vagyok kicsi és nagy.”

Mari, Zoli, Gábor! Nagy öröm volt számunkra olvasni a beszámolóitokat, és biztosak vagyunk abban, hogy a soraitokból kedves Olvasóink is sok mindent fognak tudni meríteni.
Hálásan köszönünk nektek mindent!

Ha szívesen beleolvasnál korábbi turistáink, önkénteseink beszámolóiba is, látogasd meg Útinaplók menüpontunkat.
Mert tudjátok, Afrikában hogy mondják...: nem óránk van, hanem időnk...