A gyermekmunka elleni világnapot 2002 óta tartják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezésére minden év június 12-én. Hogy mennyire aktuális probléma ez még mai is, az ILO legutóbb 2013-ban közzétett gyermekmunkáról készített globális elemzéséből is kiderül, mely szerint a világon élő gyermekek körülbelül egy tizede, azaz 168 millióan végeznek az 5-17 éves korosztályban gyermekmunkát a 2012-es adatok szerint. Ennek több mint fele, azaz 85 millióan egészségre ártalmas és veszélyes munkát végeznek. A területi megoszlás tekintetében Ázsia és a csendes-óceáni térség áll az élen, ahol 78 millió gyermekmunkást regisztráltak. A második helyen Afrika szubszaharai térsége áll, ahol 59 millióra becsülték a gyermekmunkát végzők számát, viszont a teljes gyermekszám tekintetében ez a legmagasabb, ugyanis az ott élő gyermekek 21%-át teszi ki. A harmadik legérintettebb régió Latin-Amerika és a Karib-térség, ahol 12,5 millió gyermeket érint a korai munkavégzés. Szerencsére Magyarországon és Európában ez a kérdéskör jogi keretek között szigorúan szabályozott, ennek ellenére találunk rá példát, nem mondhatjuk, hogy egyáltalán nem jellemző jelenségről lenne szó.

A gyermekmunka megdöbbentő volta talán akkor szembetűnő igazán, ha arra gondolunk, milyen izgalommal tele vagy megszeppenve, de később már a társaival vidáman csevegve látjuk a saját hat-hét éves gyerekünket az első napokban az iskolában. Ehhez képest erős kontrasztot képviselnek azok a nyilvánosságra ritkán kerülő képek, amelyeken ugyanilyen korú gyermekek téglát rakodnak vagy hulladékot válogatnak Kongóban, Pakisztánban vagy éppen Fülöp-szigeteken.

Miért kell ezeknek a vékony csontú, még fejlődésben lévő gyerekeknek dolgozniuk, akik számára a nap játékból, gondtalan futkározásból, iskolábajárásból és a házi feladat elkészítéséből állna normál körülmények között? Erre válaszként a szegénységet említik első számú indokként. Ahol nehéz egy többgyermekes családnak megélni, megoldásként nem tehetnek mást, mint hogy a legfiatalabbakat is dolgozni küldik. Ők viszont így egy ördögi körbe kerülnek: nem tudnak tanulni, képesítést szerezni, és így a társadalom perifériájára szorulnak, egész életükben továbbra is csak rosszul fizető és fizikailag megterhelő munkát tudnak végezni. A legtöbb gyermek a mezőgazdaságban dolgozik, de a szolgáltatási és az ipari szektorban sem elhanyagolható a számuk. Képzettség híján esetükben főleg a kézi erőt igénylő könnyebb, vagy nem ritkán akár nehéz fizikai vagy egészségre ártalmas munkák jöhetnek szóba, mint például nehéz cipekedéssel járó munkák a mezőgazdaságban, építkezéseken, téglagyárakban, permetezés rovarirtó szerekkel, dohánygyárban a cigaretták megtöltése, vagy aranymosás higany segítségével. Ezeken túl a gyermekmunka legrosszabb formái is megjelennek: az adósrabszolgaság, a szexuális kizsákmányolás, a prostitúció, a gyermekkereskedelem, a drog- és fegyverkereskedelembe való bevonásuk, a szervezett koldulás.

A gyermekmunka kialakulásának további okai között szerepelnek az oktatási intézmények és a szociális rendszer fejletlensége vagy hiánya. Az oktatás vagy nem megfelelően megszervezett vagy nincs ingyenes közoktatás, ezért a családok nem tudják mindegyik gyereküket iskolába járatni. Egyes országokban törvényi szabályozás sem készült még a gyermekmunka megfelelő keretek közé szorítására, illetve a gyermekek jogainak védelmére, akik ez utóbbi miatt is könnyen kizsákmányolhatóak, mivel nincsenek tisztában a jogaikkal. Az munkaadók azért preferálják a gyermekmunkásokat, mert kevesebb bért kell fizetniük, illetve vannak olyan tevékenységek, amelyeket szerintük gyerekek jobban el tudnak végezni, mint például a kis kezük ügyesebb a szőnyegek kézi szövéséhez vagy a kényes kerámiák készítéséhez.

Bár a 2000-ben mért eredményekhez képest javulás mutatkozik a gyermekmunka mutatószámaiban, ugyanis világszinten egy harmadával csökkent a gyermekmunkások száma 2012-re, de a megszűnése még nagyon messze van. Az oktatás fejlesztése és megfelelő szociális körülmények megteremtése lehet az elsődleges eszköz, hiszen a tanuláshoz való jog a gyermekek egyik alapvető joga, s ők képezik a jövő nemzedék bázisát. Sajnos ez a probléma nem rendezhető gyors és biztos módon, nincs univerzális megoldás sem, de az érintett országokban tevékenykedő civil szervezetek is felveszik a harcot és hozzájárulnak a gyermekmunka mértékének csökkenéséhez.

Az Afrikáért Alapítvány legfőbb célkitűzése, hogy a szegény körülmények között élő gyerekeknek is emberhez méltó élete legyen, amit az oktatással lehet elsősorban megalapozni. Célunk, hogy tanulóink megélhetésüket biztosító szakmát sajátítsanak el az iskolában töltött éveik alatt, s önmaguk és családjuk számára elfogadható életkörülményeket teremtsenek. Támogatóink segítségével ingyenes oktatást tudunk biztosítani árva vagy rászoruló gyermekeknek Kongóban és Tanzániában, azonban ennek sokkal szélesebb körben meg kellene valósulnia. Hitvallásunk, hogy minden gyermeknek joga van a testi-lelki fejlődését biztosító gondtalan gyermekkorhoz, hogy aztán felnőttként a társadalom hasznos tagjaként saját és családja boldogulását képes legyen megteremteni.

Szeretnél Te is hozzájárulni, hogy kongói gyermekek megmeneküljenek a gyermekmunkától és azonnal használható, hasznos tudást sajátítsanak el iskolánkban? Támogasd varrógép projektünket!

Forrás: www.ilo.org
 

Írta: Krajnik Ildikó