A támogatás céljáról hozott döntésünk mindig autonóm és szubjektív. Mindenki egyéni indíttatása alapján döntheti el, kinek szeretne segíteni. Ehhez a döntéshez azonban fontos az, hogy tudjuk, hogyan élnek távol Magyarországtól segítségre szoruló emberek, akiknek az életét - a távolság ellenére - már egy kis segítséggel is jobbá lehet tenni.

Szegénység és szegénység között legtöbbször óriási a különbség: az afrikai szegénységet össze sem lehet hasonlítani az európai szegénységgel. Afrikában abszolút szegénységről beszélünk, s nem relatív szegénységről. Ha egy európai gyermeknek például nincs számítógépe, de van mobiltelefonja, már szegénynek számít - miközben Afrikában a legtöbb diáknak még tolla vagy füzete sincs. Egy másik példa: nálunk az a család, ahol ritkán kerül hús az asztalra, szegénynek számít. Afrikában ugyanakkor az emberek többsége még egy falat kenyérhez sem jut egy nap, és gyermekek százezrei krónikusan alultápláltak. Szociális háló gyakorlatilag nem létezik.

Óriási szükség van tehát a segítségre. Mi hiszünk abban, hogy aki Afrikában segít, képes lesz itt Magyarországon is tenni valamit embertársaiért. Így támogatási kultúrája nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg, gazdagodik. Afrika sok országában nem, vagy alig létezik olyan társadalmi réteg, amely képes lenne legalább eseti támogatás nyújtására - rendszeres támogatásról nem is beszélve. Mi, európaiak, kivételes helyzetben vagyunk, ha kevéssel is, de megtehetjük, hogy segítünk!