2004. április 30.

Nagy megkönnyebbülés számunkra, hog végre elrendeződni látszik segélyszállítmányunk ügye, Február 6.-án raktuk le az antwerpeni kikötóbe a misszióra szánt kisbuszunkat telepakolva 29 zsák ruhaneművel és 471 doboz ajándékcsomaggal. Az eredeti terv szerint február közepén indult volna el a teherszálltó hajó Kongóba, de ez nem történt meg. Elméletileg kéthetente indul Antwerpenből Matadiba hajó. Február közepén azt mondták, picit késik a hajó. Február végén azt, a Kongói Hajózási Társaság hirtelen megemelte a hajó bértlei díját, így kénytelenek máshonnan hajót keríteni az áruk elszállítására.Márciusban tolódik az ügy, tolódik az ügy. Március végén elindult egy hajó, a Luban. ( Február elején éppen a kikötőben tartózkodtunk, amikor előző utjára indult. ) Csakhogy a kongó folyó nehezen hajózható, le van apadva, ugyhogy csak a személygépkocsikat szállították el, a kisbuszok, kamionok maradtak. Április 14.-én megérkezünk Matadiba, mondják épp most érkezik egy hajó Belgiumból. Érdekes, hogy 120 csillogó-villogó katonai tehergépkocsi sorakozott fel a kikötőben. Hívjuk a szállítmányozónkat vajon ez hogy lehet, mikor egy kamion helyén háromszor elfért volna a kisbuszunk. A kongói kormány...surgós megrendelés...nyomást gyakoroltak ránk...Így jártunk. Minden nap fizethetjuk a sofort, kocsit. Április 27.-én elindult egy hajó Antwerpenból, a kisbuszunk is rajta van. Ha minden a tervek szerint halad, május 14.-n érkezik me. Elképzelhető, hogy a France eltolja a május 18.-i hazaindulást egy héttel, hogy ott lehessen személyesen a kocsi elvámolásánál és a csomagok szétosztásánál. Én mindenképpen hazamegyek, kezdodik a vizsgaidoszakom.
Holnap megyünk az Unióba. Kongóban minden csendes.