2008. február 12.

Nyugodt éjszakai alvás után madárcsicsergésre és énekelő gyermekhangra ébredtem. Meleg volt az éjszaka és most is párás meleg ragasztotta rám a ruhámat. Nem volt elviselhetetlen, csak furcsa volt. Tegnap hajnalban otthon -3 fok volt. Itt a hőmérséklet átlag + 25 és +35 fok körül mozog. Szúnyoggal nem találkoztam, pedig talán attól féltem leginkább. Egy kellemes, hűvös reggeli fürdés után jól indult a nap. France a hivatalos ügyeket intézte, megbeszélést tartott a munkatársai részére, így nekem maradt egy kis szabadidőm az ismerkedésre. Szálláshelyünk Mama Bernadett házában volt, ahol több generáció számára és vendégeknek is volt elég férőhely.

A városrész a mi Rózsadombunkhoz hasonló volt. Zöldövezet, pálmafákkal és különleges növényekkel.

Jellegzetes építkezési szokás szerint minden ingatlant magas kőfallal zárták el a kíváncsiskodók elől. Bejutni csak úgy lehetett, ha dudáltunk és az ajtónálló beengedett. Szokatlan és egy kicsit lassúnak tűnő, de itt ez a gyakorlat.

A házban minden szükséges helyiség rendelkezésre állt, csak a víz és az áramszolgáltatás szünetelt sűrűn, ami kissé kényelmetlennek tűnt az első időkben, aztán már hozzászoktunk. Víz tárolására hordók és különböző mérető edények szolgáltak. A villany pótlására petróleumlámpa és gyertya szolgált. A háziak kedvesek, előzékenyek voltak- nem először láttak vendégül messziről jött, fehér turistákat.
Vendéglátás. Az országra ez pont nem jellemző. Nincs jelentékeny idegenforgalom, nem szokás a turizmus, a kirándulás, az ország még nem nyitott, a vendéglátást fejleszteni kellene. Csodaszép helyeken jártunk a természet nagyon bőkezű errefelé, de sajnos az az érzésem, hogy én a három hét alatt többet láttam az országukból, mint az itt élők többsége.

Az étkezésünkről Mami gondoskodott. Reggelink európai volt, vacsoránk pedig mindig többféle, finom afrikai különlegesség volt. A leggyakrabban használt alapanyag a manióka, sokféle zöldség és hal, baromfi. Ezek variációiból kaptunk bőségesen minden nap.