2008. február 14.

A tegnapi mozgalmas nap után ismét útra keltünk. Egy faluba mentünk, ahol egy kis iskolát támogat az Alapítvány. Közel kétezer ember lakta település lakóiból kb. száz gyerek jár ebbe az iskolába. A jelenlegi iskola három tantermes. Mellette épül az új épület. Az iskola itt Afrikában, ebben a faluban nem pont olyan, mint amit itthon megszoktunk. A falu magaslatán, - gyönyörű kilátással a Kongóra – egy pálmalevélből készült tető alatt, omladozó, agyagtéglás, hosszában három részre tagolt építmény.

A helységekben tábla, ülőalkalmatosságként bambusz és fa, padoknak alakítva. Csak ülni lehet rajta. Írás kézben vagy térdre fektetett füzetbe történik, olvasni szintén így lehet. Korcsoportonként szervezve, egy időben folyik az oktatás. A „tanári” egy szintén pálmalevél tetős faágakból összefont fallal körülvett rész az udvaron. Az iskolához tartozik még egy árnyékot adó építmény, ahol a büntetésben lévő gyerekek lehetnek óra alatt, a szünetben pedig árnyékadóként szolgál. Látogatásunk ideje alatt tanítás folyt. Különleges élmény volt a sok apró, egyenruhás kis nebulót látni és hallani. Az Alapítvány elnöke és munkatársai az iskola igazgatójával és munkatársaival tárgyalt. Az építési terv, a költségvetés került az asztalra és a már elvégzett munkáról számoltak be, majd a soron következő anyag és munkaszükséglet költségeiről beszéltek. Az Elnök a soron következő támogatói adományt adta át az igazgatónak és megbeszélték a befejezéshez szükséges feladatokat.



A hivatalos adminisztrációs munkák elvégzése után, a gyerekek és a falubeliek kedves búcsúztatása után továbbindultunk. A következő hely, ahová a humanitárius turistáinkat is elhozzuk, Petit Paradise, azaz Kis Paradicsom. Kongó partján elterülő, vendégfogadásra alkalmas, európai szemnek ismerős színvonalú terület. Előttünk a folyó kanyarulata. A parton kis nádtetős, egy-egy asztallal, székekkel ellátott bungalók. A folyón időnként fatörzsből vájt csónakokban halászó emberek, megrakott hajók úsztak. A béke és a festői táj a nyüzsgő, túlzsúfolt, piszkos főváros után. Felüdülés.


Ezután hazaindultunk. Szerencsésen meg is érkeztünk, de még nem volt vége a napnak. A vendégeink részére lefoglalt szálláshelyeket néztük végig, ill. kerestünk újakat. Kongó zárkózottsága itt is gondot jelentett. Kevés vendégfogadásra alkalmas szállóhely van a városban, és az, ami van nagyon drága és a színvonaluk ehhez képest nagyon alacsonyak. Szokatlan a hozzáállásuk. Nem érdekeltek abban, hogy vendégek jöjjenek, és nem cél, hogy külföldiek sokaságát fogadhassák. Több helyen megfordultunk, ahol a színvonal megfelelt volna, hely nem volt, ahol lett volna szabad szoba, ott a környezet, a szolgáltatás színvonala nem felelt meg. Beesteledett. Úgy gondoltuk, holnap folytatjuk a keresést. Hazafelé tartva az egyik alapítványi munkatárs találkozott egy közelben dolgozó ismerősével, aki ajánlott egy olyan szállást, ahol régebben már megszálltak magyar vendégek. Megnéztük a házat. Megfelelő számú szoba, elégséges színvonal várt ránk. Megkönnyebbülve foglaltuk le a házat. Mostanra minden készen állt a vendégeink fogadására. Ez a nap is eredményesen zárult. Megelégedéssel fogyasztottuk el vacsoránkat és tértünk nyugovóra.