2008. február 15.

Az utazási- közlekedési élményeimről már írtam egy keveset - bár minden napra jut valami, amin elgondolkodhatunk. Ma csak az eső okozott némi gondot: nem tudtunk eljutni a város egy részébe, mert a csatorna nélküli utcákban járhatatlanná tette a utat. Így meg kellett változtatni a programunkat. Szervezetlen az ország, a város. Alapvető hiányosságok vannak ebben a hatalmas, nyolc millió ember lakta városban. Nincs tömegközlekedés. A közlekedési lámpák, táblák számlálásához elég lenne egy kezem. KRESZ táblák, információs táblák, utcanév táblák csak minimális számban láthatók. Rendőr és katona viszont annál több, akik mindent elkövetnek a rend fenntartásáért és a fizetésük kiegészítéséért. A vásárlás a következő téma, amiről egy – két gondolatot írnék. A belvárosba mentünk, egy bevásárló utcába. A környezet hasonló volt a mi budapesti Négy- tigris piacunkhoz. Üzlet üzlet hátán, tömeg és rendetlenség mindenütt. Vannak nagyobb és kisebb üzletek, tele áruval. Mindenki üzletel, és örök mozgásban van az egész város. Beszerez és elad mindenki. Kora reggeltől éjszakáig minden kapható. Mi ventillátorokat vásároltunk, hogy elviselhetőbb legyen a meleg a bérelt szobáinkban.

Meleg. Erről jut eszembe: sokkal melegebbnek gondoltam az időjárást. Hát nem volt az. A magas páratartalom mellett sem volt a 28 - 38 fokos meleg nappal, a 24 – 25 fokos meleg éjszaka kibírhatatlan. A ruhánk ugyan ránk tapadt és jól esett az árnyék és a szellő, de ahogy teltek a napok egyre jobban hozzászoktunk az afrikai klímához. Ehhez kapcsolódik a szúnyog kérdése. Azt hittem, hogy szúnyog invázió lesz és felfalnak az afrikai vérszívók, de csodálatos módon alig voltak. Utazás előtt megkaptuk a védőoltásokat és a malária ellen tablettákat szedünk ezért nem féltem a betegségektől.
Este a vendéglátónk unokaöccsével hosszas beszélgetést folytattam. Jean - Luke 19 éves. Az alapítványi iskolába jár, édesanyjával lakik itt a melléképületben. Ő franciául és lingala nyelven beszélt ( lingala egy törzsi nyelv, ami itt a fővárosban és környékén az ” anyanyelv”) én magyarul. Tanultunk egymástól a szavakat, jókat derültünk az ügyetlenül hangzó kiejtéseinken. Jó hangulatban zártuk a napot.