2008. február 16.

Az Alapítvány iskolájában az Othniel College-ban voltunk istentiszteleten.

Fényképen már láttam az iskolát, de most voltam itt először. Kocsival nem tudtunk eljönni az iskoláig, az utolsó pár száz métert gyalog tettük meg. Már messziről hallani lehetett az énekhangot. Az egész környéken hallatszott a gyerekek éneke, a istentisztelet hangjai.


Az iskola a város szegényebb negyedében van. A környező házak udvarán folyt az élet, gyerekek szaladgáltak félmeztelenül, játszottak a porban, az asszonyok végezték hétköznapi dolgaikat, miközben hangos szállt az ének hangja. Ahogy közeledtünk, sokan körénk gyűltek, kísértek minket a kapuig, ahonnan kíváncsian figyelték az eseményeket. Az iskola tantermei előtt hosszú sorban kirakott székeken foglaltak helyet az iskola diákjai és tanárai. Sokan voltak és mindenki énekelt. Csillogó szemek és jó hangulat alapozta meg az alkalmat. Prédikáció előtt többen Istennel szerzett tapasztalataikat osztották meg a hallgatósággal, amit minden esetben egyéni énekkel zártak.

Ezután jött a szombatiskolai tanítás. Az előző héten hallottak felelevenítése, majd egy új téma megbeszélése. Újra ének szólt. Majd a prédikátor hirdette az Igét és tanított. A prédikáció francia nyelven hangzott el, amit egy tanár lingala nyelvre fordított. Rettenetesen hangosnak tűnik az egész. Sűrűn hangzik el az „Alleluja” és az „Amen”. A kisebbek itt az iskolában tanulják az ország hivatalos nyelvét a franciát. Szüleikkel lingala nyelven beszélnek, és a hétköznapi kapcsolataikban is ezt használják.

Én egyiket sem értettem, mégis a szavak megértése nélkül is részese voltam ismét valami új érzésnek.

Délután az iskola melletti telken lévő épületet néztük meg. Árvaháznak, orvosi rendelőnek alkalmas helyet kerestünk a környéken. Ma ajánlatot kaptunk. Közvetlenül az iskola melletti telken egy jó állapotban lévő ház, rendezett telekkel, kifizethető bérleti díjjal bérlőt keres. Kell-ennél jobb hely, kedvezőbb ár? Átmentünk, megnéztük. Nagyon örültünk a lehetőségnek. Már csak pénz és ember kell, hogy megvalósulhasson, hisz nagy szükség van rá. A mostani patronált árvaházat „kinőtték” a gyermekek az évek során. Ismét jó érzéssel indultunk hazafelé. Este új szálláshelyünkre költöztünk, aztán kimentünk a repülőtérre a vendégeink elé.
Anikó és András érkeztek meg. Gyertyafényes vacsorával vártuk őket a teraszon, ahonnan pompás kilátás nyílt a városra.

Mindannyiunknak fárasztó napja volt, így hamar nyugovóra tértünk.