2008. február 17.

Reggeli előtt a sportemberek (Anikó és France) futni mentek a Kongó partjára. Majd piacra mentünk Mamival, aki a vacsorához valókat mindennap itt veszi meg. A magyar piacokhoz képest ez a piac szörnyen festett. A meleg, a rendetlenség, a kosz, a legyek hada, riasztó volt. Amellett, hogy érdekes volt látni az áruk sokféleségét, az ismeretlen zöldségeket, gyümölcsöket, furcsa színű olajakat, liszteket, azt, ahogy azt kimérték és csomagolták a szárított és füstölt halakat, a faszenet, ahogy azt adagolták.

Lábakon álló fémből készült, kör alakú, rácsos aljú, füllel ellátott főzőalkalmatosság, amire ráteszik a faszenet, meggyújtják, és amikor az izzik, ráteszik az edényt. Időnként a fülénél fogva megrázzák, hogy a hamu kihulljon, megfújják, szükség szerint új faszenet raknak rá, amíg meg nem fő vagy sül az étel.

Ügyes kis szerkezet. Bárhol használható, könnyen szállítható, mindig kéznél lehet.

Jó volt látni ezt a piacot, de közben elszomorító is volt. A piszokhoz és a szeméthez nem lehet hozzászokni. A következő állomásunk a kézműves piac volt. Afrikai mestermunkák mellett, ajándéktárgyak, régiségek, és régiségnek látszó tárgyak tömege.

Az árusok elég rámenősek, ha észreveszik, hogy valami érdekel, rád tukmálják, csak hogy vedd meg. Alkudni lehet és kell is. Hogy teljes egyen a vásárlási paletta, a textil piacra is kimentünk, bár vasárnap lévén csak kevés volt nyitva.


Kongóban kevés a konfekció, többségében varratnak az emberek. Ezért van annyi féle különleges ruhaköltemény a nőkön. Itt jegyezném meg, hogy feltűnően csinosak a kongói nők. A fiatalok különösen. Vékonyak és egyenes tartásúak. A fiúkra ez nem igazán jellemző.

Ismét nagyon meleg volt ma, délután dörgött és villámlott, miután hazaértünk eleredt az eső. Bemutatkozott a vendégeinknek Afrika. Hatalmas vihar kerekedett. A fürdőszobában hiába volt elegáns szerelvényezés, víz nem folyt a csapból. Hordókban állt a víz, vödör és öntőkanna volt segítségünkre, hogy leöntéses módszerrel tisztálkodjunk. Eleinte furcsa volt és kissé nehézkes, de idővel belejöttünk. Az állott víz jól is esett, nem hiányzott a meleg.