2008. február 18.

Ma egy új autó jött értünk, új sofőrrel. Mától egy 10 személyes mikrobusz szállít minket, mivel lassan teljes lesz a létszám, és a kényelmes utazásunkhoz már nagy autó kell. Ma reggel a kongói stadionba mentünk futni. Kivételes lehetőség, hisz ide közönséges halandó csak úgy nem mehet be.
Protekcióval, ismerős által jutottunk be, és mint a profik, futópályán róttuk a köröket. France és én csak módjával, de maratoni távot futó, rendszeresen edző Anikónk becsülettel végigfutotta az előírt mennyiséget. Az utolsó körökre egy profi futó kísérte. Közös fotó készítése után megmásztuk a lelátót, körbementünk a tetején, ahonnan pompás kilátás volt a városra. Mint egy kilátóról szemlélhettük meg ezt a hatalmas várost. Kivételes élménnyel lettünk ismét gazdagabbak.

Reggeli után gyógyszervásárlásra indultunk. A kórház adott egy listát a szükséges gyógyszerekről, ezt vásároltuk meg 300 dollárért szükség volt beszerezni néhány gyógyszert. Érdekesség: az országban nincs ingyenes orvosi ellátás, nincs ingyen kórház. Nincs semmiféle szociális háló, nincs bölcsőde és óvoda és iskola ingyen, nincs öregotthon. Mindenért fizetni kell.

Tehát ebben az országban nem szabad betegnek lenni, mert az sok pénzbe kerül. Pénze viszont nagyon kevés embernek van elég. Az emberi életnek itt nincs értéke. Az átlagéletkort nem ismerem, de nem láttam sok idős embert az ittlétem alatt, az a néhány, akivel volt szerencsém találkozni, vidéken élt. Ehhez képest feltűnően sok a gyógyszertár. Vásárlás után hazavittük a gyógyszereket és ismét útra keltünk Meglátogattuk a Kongó parti iskolát, most már három fehér ember társaságában. Anikó és András gyakorlati emberek, az építkezés folyamatához tanácsokkal szolgáltak.

A faluból a Belle Vue- Fehér folyóhoz mentünk, ahol találkoztunk egy kongói orvossal, aki Magyarországra készül. Leprakórházban dolgozik, amelynek működtetéséhez szponzorokat szeretne találni. Amíg a parton a megbeszélés tartott, mi megfürödtünk a folyóban. András, France és én. Annak ellenére tettük ezt, hogy itthon felhívták a figyelmünket, hogy nem ajánlatos édes vizű folyóban vagy tóban fürdeni európai embernek. Kellemes, hűsítő vize nagyon csábító volt és csak remélni tudtuk, hogy nem lesz bajunk tőle. A megbeszélés és a fürdőzés után visszaindultunk a városba. A repülőtéren vártuk Klárát és Szilárdot.
Otthon finom vacsora várt minket, segítettünk a szobákban elhelyezkedni. Komfortérzetük jobbítására felszereltük a moszkitó hálókat is, majd jóleső fáradtsággal aludni mentünk. Éjszaka ismét vihar kerekedett, amire mindannyian felébredtünk. Egy kis álmélkodás után felfrissült levegőben jól aludtunk.