2007. október 25.

Ismét meglátogattuk iskolánkat, ekkor a humanitárius turisták közül többen a helyszínen jelképesen örökbe fogadtak halmozottan hátrányos, rászoruló gyermekeket, és azáltal, hogy megvették a gyermekek iskolához szükséges kellékeket, hozzájárultak iskoláztatásukhoz.
Voltak gyerekek, akiknek nem volt cipőjük, nem volt füzetük, nem volt egyenruhájuk.

Köszönjük a jólelkű turistáinknak, hogy aktív támogatókká válták a helyszínen. Roxana és Dávid, bár fiatalok, de sikerült nekik is felkarolniuk két rászorulót. Klára szintén. Gizi már másodszor volt Kongóban, és már kimondottan személyre szabott ajándékokat hozott a májusban összebarátkozott gyerekeknek.
Ezt követően iskolánktól nem messze meglátogattunk egy beteg diákot, aki lassan 4 hónapja nem jár iskolába, mivel csont TBC fertőzése van. A betegség megbénította a gyereket és a gerincét. Hála Istennek, hogy a folyamat leállt, csak rehabilitációs tornára kell járnia ahhoz, hogy rendbe jöjjön. Mivel az egészségügyi rendszer nem biztosított, és a családja is szegény, ezért nem tudnak gyógytornászhoz járni. Az alapítvány vállalta a gyógytornász költségeit a gyermek megmentéséért.
Kongóban és Afrika szerte több száz gyermek megbénul, ill. egész életükön át mozgássérültek maradnak, hiszen 50 vagy 100 dollár hiányzott az oltásra, vagy a gyógytornászra.

Ezután árvaházunkba indultunk. Útközben lerobbant a kocsink, a hűtő motorja nem működött tovább, de hamar előkerültek a spontán szerelők és a dolog megoldódott.

De közben a humanitárius turisták nem unatkoztak, hiszen pillanat alatt körbe vették őket -szokás szerint- mind a gyerekek, mind a felnőttek, mindenki produkálta magát a fehérek kedvéért.
Valaki táncra perdült, valaki énekelt, a gyerekek akrobata mutatványokkal szórakoztatták a turistákat, valaki szaltózott.
Ezek a dolgok nem tartoznak tervezetten a humanitárius turizmus programjai közé. De aki Afrikába megy, készüljön fel arra, hogy az afrikai ember minden körülmény közt tartogat újdonságot, meglepetést szerez. Ez teszi színessé az egész utat.
A CARO árvaházba megérkezve tapasztaltuk, hogy az árvák izgatottan vártak bennünket: énekkel, zászlókkal fogadtak. A fő esemény az árvaházban az volt, hogy Gizi átadta az árvaház focicsapatának megígért focimezeket, cipőket és egyéb kellékeket.
Az adomány és az álom megvalósítója Gizi mellett lánya, Gizus volt és Gyuri. Ők előző alkalommal voltak Kongó vendégei.
Természetesen ezen kívül más ajándékok is átadásra kerültek. Öröm volt látni a múltkori mini-projekt fenntarthatóságát, miszerint az akkor felújított árvaház legtöbb része épségben maradt. A padlón Gyuri által egyenlített kátyúk már kicsit rongálódtak. A múltkor kapott varrógép is jó szolgálatot tett. Az árvák közül a legidősebb lány már jól megtanult varrni, és kész ruhákat mutatott nekünk.
Miután minden árva focista megkapta a felszerelést, már az egész udvar fekete-narancssárga színben pompázott. Látni kellett volna a boldogságot a gyerekek arcain. Itt, Kongóban ritka dolog teljesen felszerelt gyermek ifjúsági focicsapatot találni, rendes mezekkel, cipővel. Felnőtt és hivatalos csapatok közül alig van ilyen. Tervünk szerint egy magyar-kongói barátságos focimecset szervezünk a mezek tiszteletére.