2008. szeptember 10.

Kedves honlaplátogató!

Az eddigi szokástól eltérően, a mostani élmémybeszámoló leírását nem olyan ember fogja írni, aki először megy Kongóba, sem egy magyar visszatérő turista vagy látogató, hanem a kongói származású France Mutombo az Afrikáért Alapítvány elnöke. Ő most egy személyben, mint misszió vezető és amatőr fényképész fogja írni a beszámolót, az élményeit.

Utitársaim közül Béres Úr már harmadik alkalommal jár Kongóban. Béres Úrról szeretnék írni pár szót, hiszen nélküle és a mögötte álló közösség volt a fő támogatója a ngamanzoi iskola új épületének.
Béres úr tevékenysége az adományokon túl még arra is kiterjed, hogy személyesen eljön a Kongói Demokratikus Köztársaságba és megnézi az elvégzett munkát. Ezzel természetesen a maga és közössége számára is benyomásokat gyűjt a pénz felhasználásáról, de ugyanakkor az Alapítvány részére is egyfajta bizonyítványt állít ki: hitelesíti munkánkat Magyarországon.

Meg szeretném említeni másik útitársamat, aki második alkalommal jár Kongóban: Durkó Zsolt. Ezekben a hetekben ő az operatőrünk, aki majd képekbe önti azokat az eseményeket, amelyeket így tudunk megőrizni.

A látogatásunk hossza bő három hét. Céljaink ez idő alatt a következők:
- Ngamanzoi iskola új épületének ünnepélyes átadása,
- Egy kinshasai kórház, egy kimpesei és egy kabindai vidéki kórház meglátogatása és nagy mennyiségű gyógyszer illetve élelmiszer átadása.
- A kabindai kórház kiemelt szerepet kap a programban, mivel ennek a kórháznak magyar orvosa van. Hardi Richárd 10 éve vezeti a kórházat Kabinda faluban Kongó belsejében, ahol a körülmények megdöbbentőek. 150 km-es környezetben ez az egyetlen kórház: Nem tudjuk, hogy milyenek a kórház körülményei, de ismerve a többi afrikai kórházat, ez sem lehet jobb helyzetben. A gyógyszer- és műszerellátottság szinte nulla, az állapota valószínűleg lerobbant. Természetesen beszámolunk a látottakról.
- További célunk az Alapítvány intézményeinek meglátogatása.
- A céljaink között szerepel, hogy előrelépés történjen a kinshasai árvaházunkkal kapcsolatosan, ahova a gyermekek felvétele már folyamatban van, valamint a telekkel is rendelkezik már az Alapítvány.

Úgy gondoltam talán érdekes lesz mostani élménybeszámoló az olvasók számara, valamint magam számára ,mert amikor úgy döntöttem, hogy én fogom megfogalmazni magyarul a történteket, sok minden gondolat merült fel bennem.

Először is nem szeretek hosszan írni, másodszor nem lesz tökéletes nyelvileg, hiszen nem az anyanyelvemen fogalmazom. De ebben bízom a munkatársaimban, akik lektorálni fogják, hogy minél kevesebb magyar nyelvújító kifejezés forduljon elő benne. (France, megtörtént!  a lektor )

Az is megfordult a fejemben, hogy hogyan fogom tudni visszaadni élethűen azokat a mozzanatokat, amiket én természetesnek veszek, míg egy európai ember számára, aki először teszi a lábát Kongóba, jobban érzi ezeket, többet tud írni ezekről nálam, hiszen mindezek újdonságok számára.

Számomra sok minden természetes lesz. Más részt az a kérdés gondolkoztatott hogy milyen lesz amikor újra visszalátogatok Mbuji Mayiba, ami a szülővárosom. 26 éve nem jártam ott, csak egy-egy kisgyermekkori képem van róla.

Milyen lesz vajon egy-egy kisgyermekkori baráttal, vagy rokonnal találkozni. Milyen lesz a az egyetlen egy életben maradt nagymamámmal találkozni, akit 15 éve nem láttam. Ő is úgy él, mint több millió afrikai: nyomorban, kilátástalan szegénységben.

Amikor mindenkivel tshiluba nyelven (ez az igazi anyanyelvem) majd beszélnem és fordítani magyar-tshiluba nyelvűek között. Elképzelhető, hogy kisebb gondban leszek a tshilubat illetően, mivel ritkán beszélek ezen a nyelven.

A kabindai kórház Mbuji Mayitól 150 km-re van. Mbuji Mayi Kongónak az úgy nevezett gyémánt fővárosa, bár egyesek a világ gyémánt fővárosának is nevezik.

Egy kis gazdaságföldrajz: a Kongói Demokratikus Köztársaság a világ harmadik gyémánt kitermelője. Valójában, ha a teljes készleteket tekintjük, akkor az ipari gyémánt tekintetében, világ legnagyobb lelőhelyeivel rendelkezik. Éppen ezért a tartományt is stratégiai helyként kezeli a kongói kormány, ezért várható némi komplikáció a magyar útitársaimmal, de erről részletesebben fogok még írni.

Érzelmileg ez az út, illetve ennek a missziónak ez a része valószínűleg mélyebben fog érinteni, amiért előre elnézést kérek az olvasóktól. Mindenesetre nagyon várom.