2008. szeptember 15.

Mai napunk nem volt túl izgalmas, de mégis pörgős.

Az ügyintézésekben sikerült egy nagy lépést előrehaladni. Szinte mindent, amit terveztünk sikerült megvalósítani, annak ellenére, hogy jó adag késéssel indítottuk a napot. Ennek oka, hogy a főtitkárunk nem érkezett meg időben. 9-re vártuk és valamikor 11 környékén érkezett meg. Ez gyakori helyzet Kongóban is, de egész Afrikára jellemző. Ezt szoktak afrikai időszámításnak nevezni. A belvárosi feladatokat kihagyva elmentünk az Alapítvány irodájába, persze az 5 perces ügyintézésből 1 óra lett, mert áramszünet volt és persze így az internet sem működött.
Végülis elindultunk belvárosba. Az első állomásunk a városháza volt, ahol az oktatási- és ifjúságvédelmi tanácsadójával volt találkozónk. A ngamanzoi iskola megnyitójára való meghívót adtuk át neki, remélve, hogy el tud jönni az eseményre. Persze, ha nem is tud eljönni, legalább tudjon az iskoláról, valamint a tevékenységünkről. Kongóban általában anyagi támogatást nem adnak az efféle munkához, viszont sok jóérzésű ember erkölcsileg támogatja munkánkat. Ez nekünk egyrészt elismerés, másrészt néha előnyös is, mivel ezek az emberek emlékszenek akkor is ránk, amikor hivatalos ügyeket, papírokat kell intézni.

Jellemző a kongóiakra, hogy a városháza minden munkatársa rendkívül igényesen öltözködött, ami szöges ellentétben állt az épülettel. A városháza belseje sötét volt, a falak koszosak, hosszú évek óta nem lehetett kifestve. Szerintem az azért van, mert olyan gyorsan váltják egymást a politikusok, vezetők, hogy senki sem tud egyfajta ütemtervet vagy programot véghezvinni, mivel előbb leváltják. Az újonnan érkezők pedig nem tudják hasznosítani az elődök terveit, stratégiáit, vagy teljesen mást gondolnak. A lényeg, hogy a meghívót sikerült eljutatni a címzetthez, és megy minden a régiben a városházán is, kicsit káoszban. 

Innen a repülőjegyünkért mentünk a CAA légitársasághoz. Ez állítólag Kongóban az egyik legmegbízhatóbb társaság. Mint Önök is emlékszenek nem is olyan régen zuhant le repülőgép Kongóban, aminek több mint száz halálos áldozata volt. Ez nem túl ritka errefelé.
Persze ez nem minden társaságra igaz, vannak megbízhatóak is… A repülő segítségével utazunk el jövő héten Mbuji Mayiba és bízunk benne, hogy túléljük az utat. Mbuji Mayiból pedig autóval megyünk tovább. A gyógyszereket egy teherszállító repülőgép fogja elvinni, ennek az útját is meg kell szervezni. A CAA-tól kaptunk egy jó ajánlatot, egy másik cég valamivel többért vinné el a szállítmányt. Alapítványként kaptunk kedvezményt, még nem tudjuk melyiket választjuk, hamarosan azonban döntenünk kell.
Innen a szociális hivatalba mentünk, ahol ugyancsak a jövőbeli együttműködéshez kerestünk kapcsolatokat illetve támogatókat, majd az UNICEF-hez és az ANAPI-hoz mentünk. Az utóbbi egy befektetést támogató és promótáló szervezet, amely kongói befektetésekkel foglalkozik. Elég fárasztó nap volt, és rengeteg ügyintézés.