2008. szeptember 16.

Ma indul a misszió másik két tagja Magyarországról. Mi is készülődünk a fogadásukra, és persze két nap van hátra az iskola megnyitójáig.úgy tűnik egyre több az elintéznivaló. Ma az Oktatási Minisztériumban volt egy találkozónk, de a kabinetfőnök – akivel a találkozónk lett volna – nem volt bent, ez elmaradt sajnos. Átraktuk délutánra, hátha akkor sikerül. A társaimnak – Béres úrnak és Zsoltnak – a biztonsága érdekében különböző miniszterektől kérünk leveleket a titkosszolgálatnak, az ANR-nek (nemzeti nyomozó intézmény). A szervezet dolgozóinak, nyomozóinak ugyanis mindenki gyanús és persze a stratégiai településeken ezt nagyon komolyan veszik. Sajnos ezek a nyomozók, ügynökök nagyon rosszul vannak fizetve, ezért sokszor olyankor is gondot csinálnak, amikor minden rendben van: persze csúszópénzre megy a dolog. De amint megszerzzük tőlük a szükséges papírokat, akkor az már védelmet jelent. Ehhez pedig az egyik legjobb út a különböző kormánytagok levelei.

Délutáni megbeszélésre visszamentünk az Oktatási Minisztériumba, ahol most – 45 perc várakozás után, ugyan – de találkoztunk a kabinetfőnökkel. Megérte, hiszen egy nagyon szimpatikus ember volt, aki ráadásul ért is az oktatáshoz és nagyon elismerően szólt az Alapítvány tevékenységéről. 

Ez persze jól esett, de az igazán fontos az az volt, amit elmondott a minisztérium terveiről. Ilyen többek között, hogy az érettségi eredményeket – a korábbi 9 hónap helyett – már 3 hét alatt kihirdetik, mivel minden egy új informatikai rendszeren működik. Véleménye szerint ezzel a korrupció is csökken, hiszen a javítás is az informatika eszközeivel történik, és valós érettségi eredmények születhetnek. Ez maga a csúcs és a forradalom a kongói oktatásban.

Most persze minden szülő, diák, tanár és oktatási vezető háborog, akik érdekeltek voltak a korábbi rendszerben. Nagyon sokan szereztek ilyen módon végzettséget, akár diplomát is. Az a veszély persze megvan, hogy az ilyen embereket hamar leváltják, hiszen sokaknak a lábára léptek ezzel a rendszerrel.

Délután ngamanzoba indultunk, ahol a legutolsó simításokat kellett elvégezni. Ma már az iskola úgy néz ki, ahogyan egy iskolának kell, bár még mindig dolgoznak a festők és a kőművesek. A vakolat jóformán készen van, az ajtók pont most érkeztek. Persze ezen kiakadtam, hiszen hetek óta kifizettük az ajtókat, de a válasz egyszerű volt, nem volt áram a műhelyben. Erre persze nem lehet semmit sem mondani. A munkások megnyugtattak, hogy ez nem okoz fennakadást, csütörtökre készen lesznek az ajtókkal is. De az már csak két nap!

Este szerencsésen megérkezett Béres Úr és Zsolt is. Sajnos elkéstünk a repülőtérről, de régi ismerősünk, Commandant Baka biztonságba helyezte vendégeinket, amíg mi megérkeztünk. A repülőtérről egyenesen a szállásra mentünk, ahol már várt minket a vacsora.

Furcsa volt a vacsora közbeni beszélgetés: nem tudtam újat mondani vendégeinknek, hiszen már többször jártak Kongóban.