2009. június 12.

Amióta megérkeztem a táborba azon töprengtem, hogyan tudnánk megoldani a gyermekek étkeztetését. Romain megijesztett, hogy közel 3 ezer gyermek él itt és logisztikailag nagyon nehéz feladat az étkeztetésüket megoldani. Amikor az emberek meghallják, hogy hol osztanak ennivalót, akkor egyszerűen oda vándorolnak és legtöbbször igen nehéz megoldani a koordinációt. Sőt nehéz kivitelezni azt is, hogy egy másik rászorulónak ne adhassunk ennivalót. Kezdtem feladni ennek a problémának a megoldását. Romain szerint olyan kritériumokat kell létrehozni, amelyek segítségével ki lehet szűrni az illetéktelen ételigénylőket. Nem is olyan egyszerű megtalálni a megfelelő kritériumokat.
Végül ma reggel, amikor a táborba mentünk, összetalálkoztunk néhány tanárral, akik az iskolában órát tartottak éppen. Megérdeklődtük, hogy kapnak-e ételt a gyerekek? A válasz igen volt, majd hozzátették, hogy pont aznap lesz az utolsó adag. Az NRC kijelentette, hogy leközelebb csak szeptemberben tudnak élelmiszert biztosítani a kid diákoknak, annak ellénére, hogy a tanítás augusztus 22-ig tart, mivel a táborban az iskolai tanév rendszertelenül működik. A napi adag gyerekenként 100g kukoricaliszt és 40g sárgalencse vagy bab. Ez az adag azonban folyamatosan csökken ahogy bővül a létszám. Mivel itt logisztikailag sok minden megvan oldva az NRC-vel tárgyalva úgy döntöttünk, hogy az Afrikáért Alapítvány átveszi a Reaching Heart for Kids amerikai partnertől a gyermekétkeztetési feladatot és a Magyarorszagon összegyűlt adományokat szétosztja, mindaddig amíg a rendelkezésre álló készletek ki nem merülnek. Ezzel legalább több életet menthetünk meg. Rögtön elküldtük Greuzet az aszonyokkal a piacra, hogy élelmiszert szerezzenek be. Nem szabad sokáig hezitálni, mert emberek élete múlhat az elvesztegetett perceken. Ma elkezdtem főzni és részt vettem a kiosztáson is. Fufut adtunk és sárgaborsót. A gyerekek az imádkozás után jóízűen nekiláttak az ételnek…