2009. június 28.

Vasárnap reggel korán elkezdtük nemek szerint szelektálni az adományruhákat, majd elindultunk a menekült táborba. Eközben Greuze Kabamba, az ADRA munkatársa intézte a kenyér rendelését az ebédre. Ma nemcsak a gyermekek étkeztetését koordináljuk, hanem a gyermekruhák szétosztására is sor kerül.
Mikor megérkeztünk a táborba, már fellelkesült hangulattal vártak. A gyerekek énekeltek
és táncoltak. Hangos volt a tábor, alig lehetett hallani egymást. Hangszórón keresztül oldottuk meg a kommunikációt a gyerekekkel. Az ebédosztást iskolai osztályonként valósítottuk meg a múltkori tapasztalatokból tanulva, így még gyorsabban megkaphatták az ebédet a gyerekek. Munkánkat könnyítette, hogy a tanárok is nagyon segítőkészek voltak. Rizs alapú konzerv és kifli volt menü. A gyerekek örömmel ették az új csemegét. A megszokott kukoricalisztből készült fufuhoz képest ez újdonságnak számított. Folyamatosan és hangosan mondogatták: "Chakula butamu": azaz finom az étel. Meg is tanítottam nekik két magyar kifejezést: "finom" és " köszönjük a támogatását".
A szomorú hangulat, ami elönti szívemet a nyomorúság láttán, eloszlik, ha a gyermekek mosolyait és megelégedettségüket láthatom. Továbbra is azt tartom: "Segíteni
kiváltság!".
Ezt követően sikerült néhány osztályban gyermekruhát is osztogatni. A méret nem számított, ez könnyítette a feladatunkat. A ruhák gyorsan gazdára találtak, a gyerekek nem válogattak. Persze bele gondolva, nincs is mi késztesse őket válogatásra, hisz minden ruhadarab kincsnek számit. A gyerekeknek nagy részének alig van ruhája, ami rajtuk volt az is szakadt. Másnap már az új ruhájukban jöttek iskolába. Jó lenne, ha folyamatosan tudnánk az itthon feleslegessé vált ruhákat a szükségben lévőknek szállítani. Nem is az adakozással, hanem a szállítási költségekkel van gond.