2009. szeptember 05.

Imaházba mentünk az árvakkal a város szélére. Eléggé fárasztó út volt, mert szinte végig dugóban álltunk, ami itt Kongóban elég "ciki", mert egyrészt nem kapunk levegőt a melegtől, főleg a busz hátuljában ülők, másrészt amit kapnánk, azt meg nem akarjuk beszívni , mert olyan erős kipufogó gázzal teli, hogy szinte elájulunk tőle. A porról nem is beszélve,a mi mindent beborít, és szürkévé tesz. Szerencsére a portól majd az esős évszakban egy kicsit megszabadulunk, legalábbis a szél nem fogja annyira vinni – majd sár lesz belőle. ?
Mindegy, túl éltük, szerencsére a gyerekek is. A gyülekezetben istentisztelet után mindenkit csoportokban leültettek a gyülekezet körülötti parkban, ahol kaptunk egy-egy szendvicset és egy üdítőt. A gyerekeknek volt egy "játszótér" is a bejárat előtt, ahol hintákat állítottak fel. Úgyhogy megvolt az öröm, még Olivér is végre hintázhatott egyet, mert otthon elég nagy hinta rajongók voltunk, itt viszont játszótér és hasonlók nincsenek, csak a homok és az utca – teli játszó gyerekekkel. Itt a gyerekek feltalálják magukat, csapatokban játszanak, rohangálnak, így Olivér is gyakorlatilag nem is hiányolta eddig a "csinált" játszóteret, hiszen az egész világ egy nagy játszótér neki.
Hazafelé hasonlóan fárasztó volt az út, a buszunkat minden indulás előtt be kellett tolni, mert csak úgy indult, de sebaj, nem aggódtunk, hiszen Isten mindig nyújt valami megoldást. Szépen haza is értünk. A délután hátralevő részében France anyukáját mentünk meglátogatni, megnéztük a kis utcai bódéját, ahol árusítani szokott, vettem is tőle egy citromot meg egy darab gyömbért. Itt mindenki árul valamit, tele van az utca kis asztalkákkal, napernyőkkel.
Vacsoráztunk, beszélgettünk, Olivér játszott a házbeli és a szomszéd gyerekekkel egy kicsit.