2009. szeptember 14.

Ma városi tárgyalós napunk volt, végig a kisbusszal mentünk egész nap ide-oda, de azért sikerült úgy intézni, hogy az iskolánál kezdjünk, hogy legalább leellenőrizhessem, hogy hogyan haladt Toto a hétvégére kiadott feladatokkal. Szokás szerint "majdnem kész" állapotban találtam mindent, végül is sokat haladtak, de mégse tudok még lezárni semmit. Ez Kongó. Amúgy egy hete van tanítás, és a mostani hétfőt mondhatjuk igazi iskolakezdésnek, mert most már jöttek rendesen a gyerekek szép számban - persze nem mindenki iratkozott még be, de erre még október közepéig lehetőségük lesz. Olivér jött velünk egész nap. Amíg a városban a tárgyalás volt, addig a kocsiban maradt a sofőrünkkel (Sampard). Ez már bevált módszer, elég jól el tudnak játszani: nézik a kocsikat, sétálgatnak, vagy játszanak a kocsiban – le-föl mászik Olivér az üléseken hátul, vagy a kormányt tekergeti és kapcsolgatja a kapcsolgatni valókat elől, vagy ugrál ki az ajtón - újabban szeret leugrani kisebb magaslatokról. Még egy fél óra potya internetezésre is futotta az időmből - Olivér addig a kisvakondot nézte az ölemben ülve a számítógépemen, amikor befejeztem az egyik tárgyalást, és vártuk, hogy indulhassunk. Ma amúgy 3 megbeszélés volt egy időben, az egyikre France ment, a másikra a kinti vezetőnk, a harmadikra én. Mind a három az ENSZ fejlesztési programjához tartozik, és különböző területek pályázati rendszerét tárgyalták: víz - higiénia - egészségügy, élelmiszerbiztonság, és katasztrófavédelem. Mi is részt vehettünk, ami nagy szó!
Mikor France-ért mentünk - ő volt az utolsó, akit össze kellett szedni mielőtt hazaindultunk - még egy kongó tűzoltó autót is láttunk, Olivér nagy örömére, amint egy füstölgő háznál tevékenykedik. Ilyen is létezik itt - nem is gondoltam. Amúgy mentőhálózat pl. nincs. A betegeket vagy baleseteseket ált. taxival viszik be a kórházba - nem éppen betegbarát körülmények között.