2009. szeptember 16.

Ma itthon maradtam, együtt voltunk az új "bébiszitterrel" (amúgy a nagynénje :-)) délelőtt, házimunkákat csináltunk és foglalkoztunk Olivérrel, aztán fél 12 felé elmentünk együtt a kisfiáért az óvodába. Ez Olivérnek is nagy élmény volt, mert bemehettünk az ovi játszóterére, ahol nemcsak hinta volt, hanem csúszda is. Persze alig lehetett leszedni róla, de végül is a harmadik "utolsóóóó" után magától jött velem. :-) Aztán itthon folytattuk a játszást, majd lefektettem aludni. Ez alatt itteni tartózkodásom alatt másodszor főztem egy kicsit: most krumplifőzeléket. Elég jól sikerül, Olivér annyit evett belőle, hogy nem is tudom, hogy fért belé. Közben persze a receptet elmondtam a kongóiaknak is. :-) A délután hamar elment, igyekeztünk időben - még világosban megfürödni, megcsinálni az ágyat, mert itt sötétben, ha elmegy az áram, akkor elég körülményes gyertyával az élet. Így is lett, mire kész lettünk, és besötétedett, pont elment az áram. Olivér még mászókázott egy sort Sophy-val a terasz ülőgarnitúrája, a kisasztal és az egymásba rakott műanyag székek között, aztán szép lassan mentünk lefeküdni. Itt még csak fél 8 volt, de az embernek az az érzése, mintha otthoni idő szerint kb. fél 10 lenne. Pont végeztünk az esti mesével, amikor megjött France. Ő egész nap vidéken volt, Maluku, Ngamanzo, Kimpoko környékén az ENSZ-es fejlesztési projektekkel kapcsolatban. Kiderült, hogy az a csoport, aki nagy büszkén mutatta be magát az ENSZ előtt, mint aki már ezen a környéken sokat tett, valójában semmit nem csinált, és mi viszont gyakorlatban megvalósított projektekkel rendelkezünk a környéken, ami magáért beszélt. Valójában a megjelent szervezetek között mi voltunk az egyetlenek, akik gyakorlatban is csináltak valamit, így az ENSZ elismerését is kivívtuk, aki már mint "helyi szakértők"-et kezelt minket.