2009. szeptember 21.

Ma szokás szerint iskola-nap volt. A hétfő mindig fontos nap, mert ilyenkor sok új gyerek jön és az esetleges újításokat ilyenkor kell "élesbe" állítani.
Most például sikerült életet lehelni az aggregátorba, így volt áramunk. Gyorsan kinyomtattunk mindent, ami a változások bevezetéséhez kell: pl. a szülői hozzájárulások befizetéséhez egy naptárt készítetünk egész évre előre, hozzá egy kísérőlevelet, amit majd sokszorosítunk, és minden diák megkapja. Ma sikeres nap volt, az igazgatókkal meg tudtam beszélni az új szabályokat. A pénteki „borzalom” ellentéte volt a mai nap. Megelégedve mentem haza.

France elment ügyeket intézni és estefelé pedig Béres Janos és Durkó Zsolt elé ment ki a reptérre. Béres János egy nagy támogatója az alapítványnak. Immár 4-edszer, hogy itt van Kongóban, ahol betegeket és rászorulókat , kórházakat, iskolákat, árvaházakat támogat különböző városokban gyógyszerekkel, élelmiszerekkel. Tavaly Béres úr az EPK Isaszeg támogatásával és az alapítvány közreműködésével egy vidéki iskolát épített fel Ngamanzoban. Idén az eddigi szokásos támogatási programoktól eltérően egy újabb területen próbálunk segíteni. Ez pedig a gomai háborús menekült gyerekek étkeztetése. A programot már májusban elindítottuk az ún. „szeretet segély” akciónk kereten belül. És most ez folytatódik Béres úr támogatásával.