2009. szeptember 22.

Angelikának szokásos iskolai nap volt, annyi extrával, hogy mivel nem volt kocsi, oda-vissza gyalogolni kellett a tűző napon, hőségben, mivel a helyi taxik kb. 5-szörös áron vinnének csak el a feketékhez képest, és még nem sikerült őket meggyőznöm, hogy feketének kezeljenek – a kísérőim szerint ha akármilyen ügyesen vitáznék, akkor se menne, ez egy áthatolhatatlan fal. Ma felkötöttem a fejemre az afrikai ruhámhoz tartozó kendőt, és kellett is a nap miatt.
János bácsiéknak és France-nak ma volt az első missziós napjuk itt Kinshasában. Ma vették meg a gyógyszereket, ill. véglegesítették a repülőjegyeket Gomába ill. Mbuji-Mayi-ba. Egész nap a kocsi legkülönfélébb bajaival küzdöttek. 3-szor is defektet kaptak, kifogyott az olaj a motorból, nem indult a motor valami elektromos probléma miatt.… Mintha minden egy napra lett volna időzítve, hogy tönkremegy a kocsiban. Szokás szerint iszonyatos visszahúzó erővel kellett szembenézniük, mert valami jót akartak csinálni. Mindig ez van János bácsiék utazásainál, de a hitük nem fogyott el most sem, minden problémán sikerült valahogy úrrá lennünk, és estére bár teljesen kimerülten, de mégiscsak megelégedve és hálaadással tért haza a kis csapat.