2010. június 24.

1. napi gondolatok
2010. június 24. este

A kedd reggeli indulás után szerda este megérkeztem Kongóba. Kamerunban leszállt a gép 15 percre, sokan csak odáig utaztak. Mondanom sem kell, én is mentem az ajtóhoz, hogy megtudjam végre, milyen az az AFRIKAI klíma, amiről már annyit hallottam… Hát, semmi különös nem volt. Esett az eső, friss levegő, semmi különleges. Na, gondoltam, még az Egyenlítő fölött vagyok, majd Kinshasában nem így lesz, mert az még 1125 km-rel dél-keletebbre volt. És nem csalódtam Afrikában! Tényleg úgy fogadott, ahogyan vártam: készültem a pillanatra, hogy a repülőből kilépve más lesz: sűrű, párás levegő és 32 fok (a repülőn már előre jelezték)! Az előzetes információk alapján 15-20 fokot vártam este 9 órakor. Később megtudtam, most csak kivételes meleg van, nem ez a normális időjárás itt „télen”.
A Kinshasa-i repülőtéren az Alapítványtól hárman is vártak rám, elvittek a szállásomra, ami 40 km-rel arrébb van. Ez az utazás rögtön bepillantást engedett a Kinshasa-i éjszakai életbe, amiből nem lesz máskor részem, csak majd elutazásomkor megint. A kétsávos poros út mentén kétoldalt végig piac van, rengeteg ember, szépen felöltözött nők, por, pici apró fények az árusítóhelyeknél, közvilágítás nem mindenhol. Útközben felvettük Mammit, aki itt fog lakni velem, amíg itt leszek. Ő kb 20 éves, nagyon aranyos, házias, jókat beszélgetünk és terített asztallal vár haza. Itt is lakik velem. Külön főz nekem, mivel máshol nem tudok „steril” ételt enni. A ház egy otthoni átlagos 30-40 éves házhoz hasonló, van fürdőszoba is fürdőkáddal és wc-vel. A csapból folyik a víz – bár elég lassan és a neve hideg víz, de szerintem Afrikában nem létezik hideg víz! Nagyon kellemes volt lemosakodni benne.
Voltam ma az árvaházban és az iskolában is. A gyerekek kicsi műsorral, énekekkel szépen sorban fogadtak, az ünneplő ruhájuk volt rajtuk! Bemutatkoztam kézfogással mindenkinek külön-külön, de néhányan alig merték a nevüket kimondani nekem. Nevek: húúú, az kemény dolog, nem tudom, hogy fogom megjegyezni őket, az egyik legfontosabb felnőttét sem tudom megjegyezni! Megmutatták a szobáikat, füzeteiket, de a szavukat még nem nagyon.
Több tanárt is megismertem az iskolából, nagy lendülettel vannak a magyar nyelv tanulása felé! Holnap szeretném kezdeni velük a munkát. Úgy néz ki, külön csoport lesz a felnőtteknek, külön a gyerekeknek, de végülis ezt Afrikában nem lehet tudni.
Nagyon szép pálmafák vannak – rengetegféle!