2010. szeptember 04.

Angelika:
"Úgy szaladnak a hetek, már megint eltelt egy. Szóval ott hagytuk abba, hogy múlt hét vasárnap a suliban dolgoztunk. És nem véletlenül, mert az utána következő hét elég sűrű volt.
Hétfőn az iskolában tartottuk meg a rövidített vezetői értekezletet, mivel mindenki a nyílt nap előkészítésével volt elfoglalva. Átszállítottuk a suliba a kiállításra szánt varrógépeket, írógépeket és számítógépeket. Itt Kongóban az épületen kívül ez az, ami igazán számít a szülőknek az iskolaválasztásnál. Berendeztük a „kiállítótermet”.
Másnap France sok-sok apró ajándékot csomagolt ki az adományok közül, amelyeket játékos keretek között át is adtunk a nyílt napra érkező gyerekseregnek. Volt zene, vidámság, és mikor a gyerekeket elengedtük az ajándékozás után, betereltük a szülőket egy tanterembe és külön nekik France tartott egy tájékoztató előadást. Hozta a formáját, bevonta a szülőket, megválaszolta az emberekben felmerülő rejtett kérdéseket is, fantasztikusan jól sikerült. A szülők el voltak ragadtatva a mi iskolánk által kínált lehetőségektől. Sokan el is döntötték, hogy átíratják a máshol tanuló gyerekeiket hozzánk.
Annak, aki nem ismeri a kinshasai iskolai helyzetet, tudnia kell, hogy itt is le kellett rombolnunk az emberek fejében egy-két jó erősen beivódott sztereotípiát. Pl. hogy a minőségi oktatás drága, és az olcsó iskola nem lehet jó. A korrupcióhoz, hazugságokhoz szokott embereknek pozitív meglepetés volt, hogy mindaz, amiről beszélünk, tényleg létezik, kézzel fogható, ellenőrizhető és nem csak mese – ezt se sok iskola mondhatja el magáról!
Alapvetően az volt a jó az egészben, amitől belelkesedett mindenki, hogy sokkal több szülő összegyűjt, mint egy iskolaév közben megrendezett egész iskolai szintű szülőértekezletre, pedig még szünet volt, és a kongóiak ilyenkor még általában „alszanak”. És sok új szülő volt. Ez nagy reményeket ébresztett mindenkiben, hogy jó lesz a tanévkezdés. Majd meglátjuk, egyenlőre még nem merek örülni, mert itt semmit sem lehet előre kiszámítani, majd a következő heti beszámolóban megtudjátok :-). Eddig kb. 120 beiratkozott diákunk van, amiből kb. 100 új diák – ami azt jelenti, hogy kezd elterjedni az iskola jó híre. Ez nagyjából stimmel a más iskolákban is szokásos beiratkozási aránnyal. Itt a beiratkozási dömping az első két hétben várható iskolakezdés után. Akkor kerül minden és mindenki a helyére.
Ami még nagy öröm volt számunkra, hogy idén már sok minden flottul megy, mindenki tudja a dolgát. Folyamatos és pontos az adminisztráció, mind a beiratkozás, mind a pénzügyi, mind a pedagógiai területen. Ez mind tükrözi a minőséget az iskolában. Mindezek a tavaly fél éven keresztül bevezetett reformoknak köszönhetők. Ezen kívül tavaly voltak olyan tanárok, akik nagyon ellenálltak a reformoknak, de idén már ők is látták, hogy az ő érdeküket szolgálta az egész, és most már nagyon jól dolgoznak a közös célok megvalósításáért. Tehát a College Othnielben már megtörtént az a szemléletváltás, amit el akartuk érni az intézményeinkben. Idén az árvaház következik.
Rögtön másnap szerdán és csütörtökön belső szemináriumot szerveztünk a tanárainknak. France egy rövid lelkesítő beszéd után átadta a szót az iskolánk pedagógiai reformját irányító koordinátorunknak, M. Albini-nek, aki megtanította a tanárokat, hogy hogyan lehet jól, hatékonyan felépíteni a nemzeti tanterv alapján a konkrét óravázlatokat egész évre előre, és mire kell figyelni közben. Ezen kívül most is tartottak próba-órákat, amikor egy-egy tanár a többiek előtt tart egy rövidített tanórát, és aztán kielemzik, hogy mit hogy kellett volna. Tehát egy-egy óra felépítésével is foglalkoztak.
A tanárok a másik alappillére az oktatási reformnak, és ezt M. Albini jól látja. Meg is tesz mindent, hogy jól képzett, elkötelezett és egységesen magas színvonalon oktató tanári karunk legyen. Idén pl. 3-4 „rendetlen” tanártól megszabadulunk, és helyettük újakat veszünk fel, valamint a beinduló új szakok miatt új szakmai tanárokat is fel kellett vennünk. Még egy informatika tanárra lesz szükségünk, mert mikor Toto-val belegondoltunk a feladatba, láttuk, hogy ezt mi nem bírjuk el, bár meg tudnánk tartani az órákat, de mennyiségileg olyan sok, hogy nem megy, ugyanis az lett kitűzve célul, hogy ált. iskola 1. osztálytól érettségiig mindenki tanulni fog informatikát, heti egy órában betesszük az órarendbe. Ez azt jelenti, hogy kb. 24 órát kéne megtartani hetente, ami pont egy teljes tanári állásnak felelne meg. Úgyhogy inkább abban maradtunk, hogy a tanterv kidolgozásában veszünk részt, és esetleg egy-egy különórát fogunk majd tartani érdekesebb, speciálisabb témákról, vagy amiben esetleg gyakorlottabbak vagyunk, mint a tanár.
Volt egy személyi probléma az iskolában, amit ezen a héten sikerült lezárni. El kellett küldenünk az iskolai fegyelmi igazgatót, és az iskolai portást, mert nem tudtak egymással együtt dolgozni, és a veszekedéseikkel rossz légkört teremtettek az iskolában. Persze ez már csak a legvégső szankció volt, előtte már mindent megpróbáltunk, szép szóval, tanácsokkal, stb. de nem ment. Szerencsére már megvan mindkettő utódja, reméljük bennük nem csalódunk majd.
Pénteken ismét az iskolában dolgoztunk, délután pedig a városba mentünk. Toto-val az informatikusunkkal szerda óta visszük fel a beiratkozott gyerekek adatait az új rendszerbe, hogy hétfőre, az iskolakezdésre minden bent legyen. Az adatbevitelt most már ő csinálja, én csak az elején segítettem neki, most inkább a rendszer tökéletesítésén dolgozom – közben tanulom az Acces-t.
Ma, vasárnap hajnal van, és ma sem fogunk itthon ücsörögni: délelőtt főzök, és délután megyünk az árvákkal a bonobókhoz egy utolsó tanévkezdés előtti kirándulásra. Estére pedig vendégeket várunk, egy régi jó barátot, Jerry-t, és a családját. De hogy hogyan fog sikerülni a nap, még nem tudom, majd beszámolok róla a következő héten, addig izguljatok. Remélem ezúttal nem fognak elszabadulni a majmok. :-)"