2010. október 25.

Útiterv: október 9-10 / Budapest-Amszterdam-Nairobi-Kinshasa.

Az indulás utáni két hétben nagyon sok minden történt. Sajnos ugyanebben az időszakban szinte végig beteg voltam. Miután a második hét elejére már a kommunikációs problémák is megoldódtak, örömmel számolok be az első tapasztalataimról és a munkámról.

Fülledt meleg fogadott a repülőtéren, Kinshasában, és persze France Papa Simon-Pierre társaságában. Azzal akartam kezdeni a napot az Alapítvány házába érve, hogy megmosakodjak a hosszú út után. Legelső akcióm máris megtorpanásra késztetett. Az érkezésem napján ugyanis pont nem volt sem áram, sem víz. Szerencsére, Angelika gondoskodásának köszönhetően, nekem is jutott egy vödörnyi hideg víz.

Úgy volt, hogy hétfőn hatalmas lendülettel belevágunk a munkába, de én lázas beteg lettem valószínűleg a majd egynapos úton fáztam meg a légkondicionált repülőkön. France pedig hétfőre maláriás lett. Jó csapat, mondhatom. Első nap kidőltünk. Így hát az orvosnál kezdtük a napot. A doktornő egy csupaszív tündér, igazi orvos, aki akkor a legboldogabb, ha segíthet. Egy ideje együtt dolgozik az Alapítvánnyal itt a fővárosban.

Az első hét kicsit nehezebb volt a betegség miatt, mint terveztem, de már így is fogadott a FAO (Food and Agriculture Organization – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) helyi képviseletvezetője és biztosította az Afrikáért Alapítványt a támogatásáról. A Standard Telecom marketing vezetőjénél is látogatást tettünk és elindítottunk egy tárgyalás sorozatot arról, hogyan tudná a vállalat internet hozzáféréssel és anyagi hozzájárulással támogatni a College Othniel számítástechnika termének felújítását.

A hétvége is csupa izgalommal telt el. Előkészítettünk egy iskolai ünnepélyt október 23.-a tiszteletére, vasárnap pedig ruhaosztást rendeztünk az iskola oktatói és munkatársai részére. Ez mind nagyon sok munkát jelentett. Hétfőn és kedden a FAO-val folytattuk a tárgyalásokat. Komoly együttműködés van kilátásban. Az árvaházban egy kert kialakításában is segíteni tudnak, valamint egyéb élelmiszerbiztonsági és oktatási programokban is partnert látnak az Alapítványban.
A hét közepén megérkezett hozzánk Lídia és Szilvia a humanitárius turizmus program keretében, így két vonalon folytatódott a munka. Csütörtökön, 21-én megtartottuk a magyar nemzeti ünnepet az iskolában. A turisták fogadása, a jól tanuló gyermekek jutalmazása, az ajándékok kiosztása és a rendes, gyermekeiket támogató szülők dícsérete éppúgy része volt a programnak, mint a közös tánc és az igazi afrikai felfordulás. A rendezvény után az egész iskola (600 diák, vendégek, tanárok) átvonult gyalog egy közeli focipályára és magyar-kongói focimeccset játszottunk. Az egész nap hatalmas élményt nyújtott. Pénteken a turisták Douman (helyi program koordinátor) és France segítségével neki is láttak a miniprojektjük kivitelezésének az árvaházban.

Ezalatt Angelika és én az OCHA UN (Office for the Coordination of Humanitarian Affairs of the United Nations – az ENSZ humanitárius ügyekért felelős irodája) szervezésében részt vettünk egy belső ülésén, ahol minden helyi ENSZ szervezet és NGO (nem kormányzati szervezet) képviselteti magát. Már itt is találtunk partnerekre, de ezeket a kapcsolatokat még el kell mélyíteni. Most bemutattuk az Afrikáért Alapítványt, a következő találkozón a már meglévő névjegykártyák mellé még be kell gyűjteni jó párat. Ezeket a kapcsolatokat pedig közös tettekké kell formálni.
Párbeszéd indult meg az Afrikáért Alapítvány és az UNICEF között, illetve az IRC (International Rescue Committee) komolyan támogatni kívánja az Alapítványt, főként az árvaház projektet. Az e heti Save the Children szervezetnél tett látogatás is gyümölcsöző együttműködést ígér.

A hétvégét a humanitárius turistákkal töltöttem. Szombaton délelőtt adventista istentiszteleten vettünk részt, ami nagyon kellemes hangulatú volt, tele énekkel és zenével. A délutánt a Bonobo nemzeti parkban töltöttük, ami csodálatos élmény volt. Egy igazi kis dzsunggel, tele hihetetlenül intelligens majmokkal. Vasárnap a Kongó folyó mentén túráztunk, csónakáztunk, füstölt halat ettünk. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt.

A heti munkánk eredménye egy új program is, amely október 30-án indul. Ez egy új AIDS/HIV és szexuális felvilágosító program kamaszoknak. Mivel ezt Gomában, a háború súlytotta területen is be kívánjuk vezetni, párbeszéd indult a UNDP-SIDA (AIDS) programjának vezetőjével is. Az új feladat komoly kihívás. Gomába kell utaznunk november elején. Brazzaville-ben is megerősítjük a kapcsolatrendszerünket, november elejére már több találkozó van ott is megbeszélve. Brazzaville a Kongói Köztársaság fővárosa, Kinshasától csak a Kongó folyó választja el.

A 25.-ével kezdődő hetet a turisták France és Douman társaságában Matadiban töltik, így az Alapítvánnyal kapcsolatos munka Angelikára és rám marad. Több találkozót is tervezünk, többek között a FAO-val és az IRC-vel. Feladataink között van az is, hogy elkészítsük azt a kézi könyvet, ami leírja az iskolában elvégzett reformokat, így az bármikor könnyen adaptálható más iskolákban is.

Az ember itt érzi igazán, hogy mennyi a tennivaló, és milyen kevesek vagyunk mi néhányan. Rengeteg feladat vár ránk és óriási lelkesedéssel, hatalmas erővel vágunk bele minden nap a munkába. Itt igazán érezzük, hogy egy néhány ezer forintos támogatásból is mennyi mindent lehet tenni. Jó érzés tudni, hogy az Afrikáért Alapítványt milyen sok ember támogatja otthon, és szerte a világban. Jó érzés itt, a rászorulókon látni, hogy együtt, közös erővel szinte csodákra vagyunk képesek. Annyi szeretet és vidámság van itt. Nem szabad engednünk, hogy ez a csodálatos kultúra, életfelfogás megtörjön, elvessen. Sok munka vár ránk, és sokat tudunk tenni együtt, közösen.

A gyermekek szemében tükröződő hála és szeretetéhség minden kemény munkát megér.