2010. október 22.

A nap a belvárosban „ügyintézéssel” indult, megrendeltük az árvaház festéséhez szükséges hozzávalókat és pénzt váltottunk.

A kongói „pénzügyek” a kultúra részét képezik, mondhatni, hogy a pénz az „utcán hever”, ugyanis az inflációnak köszönhetően, magas címletekben kell gondolkodni. A helyiek minden sarkon a 12.500 kongói frankos „csomagokba” rendezik a bankjegyeket és összegumizva, pakliszerűen teszik őket zsebre. Az átváltási árfolyam, 1USD = 900 CDF, így az 50 USD-ért nekünk is leszurkoltak 45.500 kongói frankot, ami félig megtöltötte a hátizsákot.
Az iskolában részesei lehettünk még egy gyors „idegenvezetésnek”, amikor Cleo, a suli angol tanára körbevezetett bennünket, megmutatta az osztálytermeket, az általános és középiskolai „igazgatói” irodát, amit közel sem az európai normák szerint kell elképzelnünk. Egy kicsinyke épület két apró, földes padlózatú helyiséggel és egy-egy asztallal. A tavalyi év egyik legnagyobb eredménye a saját vizesblokk és a fúrott kút volt, ami a környékbeli szegénynegyed lakóinak vízszükségletét is biztosítja.
Délután az árvaházban a gyerekek műsorral kedveskedtek nekünk, lingala törzsi dalokat hallhattunk a tizenegy árva előadásában. A műsor után elérkezett az ajándékosztás ideje, amit ugyancsak megörökítettünk az örökbefogadó szülők részére. A legnagyobb sikert természetesen a balerina Barbie aratta. A délután közös alkotással telt, együtt festettünk, gyurmáztunk, zsírkrétával rajzoltunk, kifestőket színeztünk és magyar papírcsónakot is megtanultunk hajtogatni. Összeszorult a szívünk, ahogy a rajzolás közben az afrikai gyerekek szájából magyar vallási énekeket hallottunk. A délután legnagyobb feladata azonban az árvákra várt: a támogatók részére rajzok készültek és hősiesen küzdöttek a levélírás során a francia helyesírás nehézségeivel is. Látni kellett volna, ahogy kedvenc árvánk, a kis Rigean ötödszörre leselkedett neki a piszkozatnak és teljes odaadással igyekezett gondolatait formába önteni.
A délután hátralevő részében munkásruhába öltöztünk – amit az egyik segélyszállítmány konténeréből halásztunk elő -, és megmutathattuk festési tudományunkat. Míg mi a mundele nők, kezünkben a hengerrel serényen festettük a falakat, addig a három helyi gentleman kritikus szemmel figyelt és szakmai tanácsokkal látott el bennünket...