2010. október 23.

A szombat reggelt istentisztelettel kezdtük.

Egy belga csirkefarm-tulajdonos a saját birtokán - ami Kinshasa magasabb pontján helyezkedik el, gyönyörű kilátással a városra - biztosít helyet az adventista közösség istentiszteleteinek. A reggeli igemagyarázat és a bemutatásunk után egy ízig-vérig hamísítatlan afrikai istentisztelet részesei lehettünk. Élvezhettük a női és férfi kórus dicsőítő énekeit, a gyülekezet lingala nyelven megszólaltatott „Happy Day” című énekét, a hangos, dinamikus francia és lingala nyelven elhangzott prédikációt, amelyet gyülekezet bekiabáló ámenjei zártak.
A délutánt a Bonobo (kizárólag a Kongó-medencében élő majomfaj) parkban töltöttük, ahol az orvvadászoktól vagy a kereskedőktől megmenekített majmokat gondozzák az élőhelyüknek megfelelő környezetben, és idővel visszatelepítik őket a vadonba. A park hamisítatlan esőerdő - hangulatában élvezhettük a kongói tartózkodásunk első napsugarait – az időjárás többnyire meleg, párás, felhős égbolttal. Vidám perceket töltöttünk együtt a bohókás „kollégákkal” – igazoltan a génállományunk 98,6%-ban megegyezik: egyikük beült egy vízzel teli betonkádba, mintha épp pezsgőfürdőt venne, a másik pofákat vágott, a harmadik a hasát vakartatta, majd viszonozva a kedvességet, ő is megvakarta a turista kezét. A bonobókat nem kellett sokat kérlelni, hogy engedjenek a banán csábításának, amit út közben vásároltunk a helyiektől friss ananásszal és avokádóval együtt.
Hazafelé az utunkat videofelvétellel dokumentáltuk. Először kis parcellákra felosztott, gondosan megművelt földek mellett haladtunk el, melyek a teraszos gazdálkodást jutatták eszünkbe. Az öntözéshez a parcellákat keskeny, de mély barázdákkal választják el egymástól. Majd a vidékies hangulatot felváltotta Kinshasa forgataga. Az utcakép alapvetően zsúfolt, hangos, poros, szegényes üzletekkel kísért, de mégis van benne valami hamisítatlan hangulat, amely megragadja az ember lelkét. A színes népviseletbe öltözött nők, vagy az afrikai módon, terhüket a fejükön hordó járókelők látványa tárul elénk. Próbáltad már, milyen a fejbúbodon cipelni három bőröndöt, egy nagy köteg tűzifát vagy épp egy nagy zsák biteku-tekut (spenóthoz hasonló zöldség, amelyből mártást készítenek). A helyiekről sugárzik a nyugalom, a megbékélés, egy különös harmónia, amely által a város szerethetővé válik.