2012. december 04.

Élete első találkozása támogatott és hőn szeretett kisfiával: Buanival

 Aztán következett hétfő, és életem legszebb élménye: láttam végre a College Othniel-t és találkoztam Buanival. A suli fantasztikus, ahogy végig mentünk az osztálytermeken nagyoktól az óvodásokig mindenki jött az ablakhoz megérinteni, kezelni... Ez a közeg maga a paradicsom! Büszke vagyok
arra, amit létrehoztunk, és amiért küzdünk. A gyerekek oktatását illetően persze még mindig van mit fejleszteni a minőségi oktatás érdekében, de nyilván a szemléletformálás egy hosszú út, nagyon komplex folyamat.
 

Első találkozás a támogatott kisfiúval:

Buani hihetetlenül édes kisfiú.... az összes legszebb álmomat felülmúlja :-) Átadtam neki az ajándékokat, és beszélgettünk néhány dologról. Elég nyitott volt, bár tényleg ő nagyon visszafogott kisgyerek, ugyanakkor tud belevaló lenni, és ezt a két természetes adottságot hihetetlenül jól kombinálja akaratán kívül is. Olyan picike, és olyan édes hangja van, mint egy kisangyalnak. Annyira kifinomult, és a többi kisgyerekkel is olyan intelligensen bánik. Egy gyémánt, akire nagyon kell vigyázni, és biztos, hogy mindent meg is fogok tenni, hogy az oktatási rendszerben tudjon maradni, egyetemre járjon, stb. Miután megtörtént a találkozás, elkísértük őt haza, ide már jöttek a humanitárius turisták is.

 Nehéz leírni azt, mennyire szomorú volt, amikor beléptem, és mutatta az anyuka, hogy szinte a sarokban a földön alszik hat-hét kisgyerek. A téglák közötti résen beszúrva egy fogkefe, amit ki tudja hányan kénytelenek használni... egyáltalán van-e fogkrémjük, stb.

Meg kell tanulniuk, hogy a szegénység nem szégyen, és büszkének kell lenni, hogy ilyen körülmények között is ők egy család. Minden gyermek ott él a szülőkkel, senki nem került rokonokhoz, árvaházba...ez a történet hihetetlen sok tanulsággal tud szolgálni.