2012. december 22.

Öröm volt az ismerős arcokat viszont látni, kedves vendéglátóm vörös babját, párolt káposztáját újra ebédelni. Számomra mai napig rejtély, hogy lehet a vörös babot banánnal és ananásszal együtt enni. Az érzékeny lelkemet megérintette, ahogy felismertem a gyerekeken a tavalyi évben hozott ruhákat, a szobákban a tavaly tőlünk kapott plüss figurákat

  … Öröm volt az ismerős arcokat viszont látni, kedves vendéglátóm vörös babját, párolt káposztáját újra ebédelni. Számomra mai napig rejtély, hogy lehet a vörös babot banánnal és ananásszal együtt enni. Az érzékeny lelkemet megérintette, ahogy felismertem a gyerekeken a tavalyi évben hozott ruhákat, a szobákban a tavaly tőlünk kapott plüss figurákat – Évi, a kis német juhász kutyának nagyon jó gazdája van. 

A délutánt a lurkókkal töltöttem. Nagy matricákkal kidekoráltuk az árvaház közösségi helységét, és a felragasztgatott számok bizonyították, hogy a gyerekek mennyit fejlődtek egy év alatt, s én is élveztem, hogy egy kicsit gyerek lehetek, s együtt énekeltem velük az angol ABC-t. A színes fürdőlepedők, a magyar házi készítésű édesség, és az aszfaltkréták mind mosolyt varázsoltak a kicsik arcára.
Az esti vacsora hosszú beszélgetésbe torkollott az afrikai országok gazdasági problémáiról, amihez az árvaház újabb segítője – David, dr. Kabati, a falu orvosa, házigazdám unokaöccse, is csatlakozott. A szám tátva maradt a csodálkozástól, amikor kiderült, hogy David a főiskolai „Development Management” tanulmányai alatt részletesen tanult európai történelmet, s éppolyan otthonosan mozgott az Osztrák-Magyar Monarchia történetében, mint Csehszlovákia két országra szakadásában. Gondoltam magamban, hogy ennek a fiúnak az egyik európai egyetemen a helye, s ha tudom, szívesen segítem akár egy magyar ösztöndíj felkutatásában is.