2012. december 25.

Megjött a karácsonyi ajándék! „Lídia Mikulás” puttonyából előkerültek a karácsonyi meglepetések. Rubik-kockák, karácsonyi terítő, piros karácsonyi törölköző, pólók, műanyag poharak. Élveztem minden együtt töltött pillanatot és ezen az afrikai karácsonyomon nem akartam semmi egyebet, csak szeretetben, békességben lenni.

  Megjött a karácsonyi ajándék! „Lídia Mikulás” puttonyából előkerültek a karácsonyi meglepetések. Rubik-kockák, karácsonyi terítő, piros karácsonyi törölköző, pólók, műanyag poharak. Élveztem minden együtt töltött pillanatot és ezen az afrikai karácsonyomon nem akartam semmi egyebet, csak szeretetben, békességben lenni. Elkészült az áhított karácsonyi ebédem is: chapati szukumával és sok-sok friss zöldséggel.

A chapati indiai lepénykenyér, ami meleg víz, kukoricaliszt, forró olaj összedagasztásából áll, és a ragacsos nokedli tésztát palacsintaformára nyújtva szabad tűzön kisütjük. A szukuma friss zöld növényből – a spenóthoz hasonlítható – készült étel, apróra vágva és olajon lepárolva. Egy kis lídia féle kreativitás, és kész az új recept: szukumával töltött, magyar palacsinta formában feltekert chapati! Minden esetre a házigazdáimnak bejött az új „magyar-tanzániai” gasztrokombináció!
Az afrikai konyha rengeteg friss hozzávalóval bővelkedik, és itt tényleg tudsz egészséges, adalékanyagtól mentes ebédet készíteni. Volt is „Terülj, terülj asztalkám!” – roston hal a Lake Vicotria-ról, mártás szárított apró heringből, csirkepaprikáshoz hasonló egy tál étel ugalival (kukoricalisztből készült „kifőzött” kenyér) és rizses marharagu. A chapati készítésénél ott „rontottam a levegőt” a „konyhában”, ami egy kis kőkunyhó a maga füstös, szabadtüzes, kormos közegében. Heléna havi ötvendolláros fizetésért itt készíti a napi háromszori ételt a 23 árva számára.
A gyerekek kérésére még délután egy falusi sétára indultunk, ahol a kis árváim teljes ünnepi öltözetben pompáztak. Kitalálták, hogy az ajándékba kapott fekete pólót fekete nadrággal és szoknyával együtt viselik ezen az ünnepi délutánon, így valódi „uniformisban”, teljes egyen viseletben keltettünk nem kis feltűnést a faluban. Félelmetes, hogy az afrikaiak, mint amit már Kongóban megtapasztaltam, ösztönösen jól öltözködnek az emberek, ami már a 6-8 éves kis zsiványaimon is kiütközik. Minden esetre a gyerekek nagyon élvezték, hogy a faluban „körbehodozhattak”, és nem volt helyi, aki nem járt a csodánkra. Sebaj, legalább volt beszédtéma számukra a karácsonyi délutánra, én pedig élveztem életem egyik legszebb napsütésben és szeretetben bővelkedő „Xmas Walk”-ját.