Útinaplók
Afrika mindenkiben más nyomot hagy. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy mesélné el mindazt, amit itt látott, átélt. Útinaplónkból megtudhatja, kire milyen hatást gyakorolt ez a különleges ország, a maga egyedi, utánozhatatlan kultúrájával, meseszép tájaival. A humanitárius turizmus résztvevői éppúgy megosztják gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, mint azok, akik az Alapítvány munkája kapcsán már hosszabb ideje itt tartózkodnak.
2012. március 12. Hétfő
2012. március 12.
Másnap folytattuk az építkezési munkálatokat. Rubent nem tudtuk megelőzni, már érkezésünkkor a tetőn kopácsolt. Míg a gyerekek tanultak, mi ismét köveket gyűjtöttünk az alapozáshoz. Láttunk egészen kicsi skorpiót, amelynek azonban igen fájdalmas a csípése (szerencsére ezt még nem tapasztaltuk meg a saját bőrünkön). Ebéd után a gyerekkel kifestőztünk, majd következett a várva-várt cipővásárlás. A gyerekkel együtt elmentünk a piacra, ahol hosszas alkudozást követően mindenki kapott egy pár új, iskolába való fekete, fűzős cipőt. A gyerekek számára eddig ismeretlen élményt jelentett, hogy új cipőt kaphatnak, amelynek kiválasztásában maguk is részt vesznek.
A gyerekek együtt örültek az új lábbeliknek, mintha mindannyian testvérek lennének. Az egyik tanító, Estelle találóan fogalmazta meg, hogy ezek a gyerekek nem árvaként tekintenek magukra és nem keseregnek ezen, hanem úgy élnek mindannyian az árvaházban, mint egy nagy család. A nagyobbak mindig odafigyelnek a kisebbekre és a kicsik érdekében nagyobb részt vállalnak a közös feladatokban pl. a vasárnapi mosásnapon a nagyobbak lavórokban, vödrökben mosták a saját és a kisebbek holmiját is.
2012. március 12. Hétfő
Másnap folytattuk az építkezési munkálatokat. Rubent nem tudtuk megelőzni, már érkezésünkkor a tetőn kopácsolt. Míg a gyerekek tanultak, mi ismét köveket gyűjtöttünk az alapozáshoz. Láttunk egészen kicsi skorpiót, amelynek azonban igen fájdalmas a csípése (szerencsére ezt még nem tapasztaltuk meg a saját bőrünkön). Ebéd után a gyerekkel kifestőztünk, majd következett a várva-várt cipővásárlás. A gyerekkel együtt elmentünk a piacra, ahol hosszas alkudozást követően mindenki kapott egy pár új, iskolába való fekete, fűzős cipőt. A gyerekek számára eddig ismeretlen élményt jelentett, hogy új cipőt kaphatnak, amelynek kiválasztásában maguk is részt vesznek.
A gyerekek együtt örültek az új lábbeliknek, mintha mindannyian testvérek lennének. Az egyik tanító, Estelle találóan fogalmazta meg, hogy ezek a gyerekek nem árvaként tekintenek magukra és nem keseregnek ezen, hanem úgy élnek mindannyian az árvaházban, mint egy nagy család. A nagyobbak mindig odafigyelnek a kisebbekre és a kicsik érdekében nagyobb részt vállalnak a közös feladatokban pl. a vasárnapi mosásnapon a nagyobbak lavórokban, vödrökben mosták a saját és a kisebbek holmiját is.
