Útinaplók
Afrika mindenkiben más nyomot hagy. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy mesélné el mindazt, amit itt látott, átélt. Útinaplónkból megtudhatja, kire milyen hatást gyakorolt ez a különleges ország, a maga egyedi, utánozhatatlan kultúrájával, meseszép tájaival. A humanitárius turizmus résztvevői éppúgy megosztják gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, mint azok, akik az Alapítvány munkája kapcsán már hosszabb ideje itt tartózkodnak.
2012. március 14. Szerda
2012. március 14.
Reggel iskola, de csak 10-ig maradtunk, mert Dr. Kabaitval és Estelle-lel (és még néhány helyi lakossal együtt) Arusha felé vettük az irányt. Út közben néhányszor megállították a buszunkat a vízumunk után érdeklődve. Arusha igen zsúfolt nagyvárosnak tűnt, főleg a Namangához szokott szemünknek. Mindenütt autók, motorok, emberek, akik valamit árulnak és sok krumplisütő, akik az utcán készítették terméküket. Megebédeltünk egy kisebb étteremben (itt már nagy számban láttunk fehéreket, ami a város többi részére nem mondható el), majd megkerestük a Vodacom boltját. Rövid, 35 perces várakozás után hozzá is jutottunk végre a mobilinternethez szükséges stick-hez és kártyához. Dr. Kabati elvitt minket a piacra, hihetetlen halmokban állt a szárított, füstölt tengeri állatok tömege, a hozzá tartozó illategyveleggel. A zöldségpiacon széles választékban a nálunk ismert növények (alma, ananász, paradicsom, chili paprika) és kevéssé ismert termékek pl. egészen kicsi és sárgászöld fajta lime és többféle banán.
Hazafelé ismét a közösségi közlekedést választottuk, ami közösségi mutatvány, hiszen addig nem indul a kiválasztott kisbusz, amíg 9 utas össze nem gyűlik.
Sötétedés után értünk haza, érdekes volt látni, milyen egy település közvilágítás nélkül, csak a házak lámpái által megvilágítva.
2012. március 14. Szerda
Reggel iskola, de csak 10-ig maradtunk, mert Dr. Kabaitval és Estelle-lel (és még néhány helyi lakossal együtt) Arusha felé vettük az irányt. Út közben néhányszor megállították a buszunkat a vízumunk után érdeklődve. Arusha igen zsúfolt nagyvárosnak tűnt, főleg a Namangához szokott szemünknek. Mindenütt autók, motorok, emberek, akik valamit árulnak és sok krumplisütő, akik az utcán készítették terméküket. Megebédeltünk egy kisebb étteremben (itt már nagy számban láttunk fehéreket, ami a város többi részére nem mondható el), majd megkerestük a Vodacom boltját. Rövid, 35 perces várakozás után hozzá is jutottunk végre a mobilinternethez szükséges stick-hez és kártyához. Dr. Kabati elvitt minket a piacra, hihetetlen halmokban állt a szárított, füstölt tengeri állatok tömege, a hozzá tartozó illategyveleggel. A zöldségpiacon széles választékban a nálunk ismert növények (alma, ananász, paradicsom, chili paprika) és kevéssé ismert termékek pl. egészen kicsi és sárgászöld fajta lime és többféle banán.
Hazafelé ismét a közösségi közlekedést választottuk, ami közösségi mutatvány, hiszen addig nem indul a kiválasztott kisbusz, amíg 9 utas össze nem gyűlik.
Sötétedés után értünk haza, érdekes volt látni, milyen egy település közvilágítás nélkül, csak a házak lámpái által megvilágítva.
