2012. március 17.

... felkerestünk egy fodrász szalont, nagy derültséget okozott a két muzungu, akik a helyi hajstílust akarták a fejükre. A fonás kb. egy óráig tartott, nagyon gyorsan tudtak vékony fonatokat készíteni. A két határ közötti senki földjén megálltunk papucsot venni. Ez egy különleges helyi lábbeli, amit autógumikból készítenek néhány szög felhasználásával.

Reggel a gyerekekkel és Dr. Kabatival és családjával a helyi templomba mentünk. Longidoban már láttunk adventista istentiszteletet, így nagyjából tudtuk, hogy hogy fog zajlani. Mise előtt a gyerekek szombati iskolában vettek részt, majd következett a mise érdemi része. A prédikáció szuahéli nyelven zajlott, sajnos nem sokat értettünk belőle, de egy angolul tudó helyi fiú a segítségünkre sietett és az
Ebéd után kimentünk a gyerekekkel a kenyai-tanzán határra, megnézni, hogyan énekelnek. Ez jövedelemszerző tevékenység és szórakozás is egyben. Az arra járó, vízumügyeket intéző turisták meg-megálltak és némi pénzzel támogatták a gyerekeket. Lehetőség volt a gyerekek kórusának énekéről készült cd vásárlására, szintén támogatási céllal, ennek ára 10 dollár.
A határról a többiek hazamentek, mi pedig felkerestünk egy fodrász szalont, nagy derültséget okozott a két muzungu, akik a helyi hajstílust akarták a fejükre. A fonás kb. egy óráig tartott, nagyon gyorsan tudtak vékony fonatokat készíteni. A két határ közötti senkiföldjén megálltunk papucsot venni. Ez egy különleges helyi lábbeli, amit autógumikból készítenek néhány szög felhasználásával. Mivel a kiválasztott papucs pántja szűk volt, az eladó rögtön fogót és kalapácsot ragadott és méretre igazította. Mire a jogos visszajárónkat kézhez kaptunk volna, egy ittas maszáj botlott belén, így inkább mihamarabb távoztunk, az aprót hátrahagyva. Út közben realizáltunk, hogy a visszajáró kb. 70 forint lett volna és plusz szolgáltatást is kaptunk (méretre igazítás), így végülis nem volt rossz üzlet.
Hazafelé menet új hajunkkal beültünk egy italmérésbe, meghívjuk Dianát egy szódára (így nevezik itt a szénsavas üdítőket). Itt ismét a nap poénját jelentette a megjelenésünk, fiatal lányok mustrálgattak nevetve bennünket.
Következő állomásként a már többször megnézett kockás szoknyára próbáltunk alkudni, némi kommunikációs nehézséggel (az eladó kisfiú nem tudott angolul). Sajnos az üzlet Diana közreműködése ellenére sem jött létre, az eladó hajthatatlansága miatt.
Hazaérve vacsora előtt még rajzoltunk a gyerekekkel és egy kis édességet is kaptak. Megpróbáltuk a papírok összegyűjtésére is buzdítani őket, néhányuknál eredménnyel.
Este telefon-fénynél fürödtünk és a végére az áram is visszajött.