2012. március 18.

A meccs után az utca végén található Honey Pot Hotelbe mentünk ebédelni. Itt már kedves ismerősként üdvözölt minket a bab, a rizs és a 3,5 dl-es kiszerelésű kóla.
Ebéd után a nyomhagyás pillanata következett. Csapatostul az iskolához vonultunk, ahol elhelyezhettük monogramunkat az iskola falának friss vakolatában. Jóleső érzés volt, hogy beletettünk a munkánkat és ennek emléke is megmarad a falon.

Reggel korán piacra indultunk Dianával. Vettünk káposztát, banánt, paradicsomot, paprikát és dinnyét. A piac nagyon szűk utcácskákból áll, kis, romos standokkal, amelyeket látszólag csak pár szög és deszka alkot. Az egyik árusnál asszonyok álltak körbe minket és olyan fokban nevettek rajtunk, ami inkább már az röhögés szóval jellemezhető. Elég zavaró volt, hogy ezt ilyen nyíltan tették.
Nem sokkal hazaérkezésünk után megérkezett a csoport többi tagja. Kis rendezkezdés után megkezdődött a focimeccs. A 5 magyarból és 7 tanzániaiból magyar csapat sárga mezt és piros-fehér-zöld karszalagot viselt. A két, 15 perces félidőből álló meccs végeredménye döntetlen lett. A maszáj oldalon a kitartás, a magyar oldalon a technika volt a csapatok erőssége (valószínűleg a maszájok még bírták volna pár óráig a tűző napon való futást).
A meccs után az utca végén található Honey Pot Hotelbe mentünk ebédelni. Itt már kedves ismerősként üdvözölt minket a bab, a rizs és a 3,5 dl-es kiszerelésű kóla.
Ebéd után a nyomhagyás pillanata következett. Csapatostul az iskolához vonultunk, ahol elhelyezhettük monogramunkat az iskola falának friss vakolatában. Jóleső érzés volt, hogy beletettünk a munkánkat és ennek emléke is megmarad a falon.
Néhányan elmentünk még a piacra, hogy hazaviendő ékszereket és apróságokat vásároljunk. A határ kenyai oldalán néhány maszáj asszony lerohant minket, ékszereiket kínálgatva. Ügyes eladási technikát alkalmaztak, egy-egy karkötőt ráhúztak a gyanútlan fehérek kezére, mondván, hogy ez csupán ajándék. Nem akartuk elfogadni, de nem vették vissza, így olyan érzés volt, hogy viszonzandó az ajándékot, vásárolnunk kell valamit. Végül néhány asszonytól vettünk is néhány nyakláncot és karkötőt. Az ajándékozók, észlelvén, hogy nem az termékükből választottunk, pillanatok alatt leszerelték rólunk az ajándékokat.
A piacon megnéztünk egy méteráru-boltot is, ahol igazi maszáj textíliákat árultak. Itt a többiek anyagokat, mi pedig gyöngyből készült karkötőket vettünk. Később a csoport elindult Bupapest felé.
Mivel a mai napon Estelle és Olivier is elment, a gyerekek arcán látszott a szomorúság, hogy egy nap kétszer is át kell élniük a búcsúzást.
Este angol felirattal láttuk el a többiek által itt hagyott magyar gyógyszereket, és beszélgettünk Dr. Kabaival.