Útinaplók
Afrika mindenkiben más nyomot hagy. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy mesélné el mindazt, amit itt látott, átélt. Útinaplónkból megtudhatja, kire milyen hatást gyakorolt ez a különleges ország, a maga egyedi, utánozhatatlan kultúrájával, meseszép tájaival. A humanitárius turizmus résztvevői éppúgy megosztják gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, mint azok, akik az Alapítvány munkája kapcsán már hosszabb ideje itt tartózkodnak.
Átvettük az iskola hivatalos dokumentumait
2006. augusztus 30.
Ma délelőtt az építkezés helyszínén tartottunk egy megbeszélést a tanárokkal. Az
iskolaátadási ünnepség konkrét feladatait körvonalaztuk (meghívók megfogalmazása és
kinyomtatása, meghívottak listájának elkészítése, PR és sajtó feladatok,
szponzorkeresés Kongóban, lebonyolítás, gyerekek felkészítése, vendéglátás), és
meghatároztuk a felelősöket.
Egyeztettük az építkezés elkövetkező konkrét feladatait, amit még a megnyitó előtt
be kell fejezni.
Az első napok iskolavezetőségi megbeszélései kapcsán Jó volt testközelből látni,
hogy az alapítvány itteni munkatársai nagyon komoly, becsületes és kitartó munkát
végeznek, és igen eredményesen. Jó a munkamegosztás, jó kapcsolatokat tudtak
kialakítani, ami elengedhetetlen a kongói működéshez. Megértettem, hogy a kongói
munkatársak nélkül a magyarországi támogatások nem juthatnának el oda, ahol szükség
van rá. Ők meglátják és elvégzik azt, amire európai ember sosem lesz képes. Jó látni
így, hogy hogyan egészíti ki egymást a távoli támogatás és a helyi konkrét
megvalósulás.
Ezután elmentünk a Tervügyi Minisztériumba átvenni egy hivatalos okiratot, amely
kongói képviselőnk két éves kitartó munkájának eredménye. Ez egy keretmegállapodás a
minisztérium és az alapítvány között, amely megkönnyíti a Kongóban működő nemzetközi
szervezetekkel történő együttműködést, és egyúttal vámkedvezményt is biztosít az
alapítvány számára.
Majd voltunk pénzt váltani a belvárosban, így a magunkkal hozott EUR már az itt
jobban használható USD-ben áll rendelkezésre. Közben találkoztunk Olembe Gáborral,
aki egy olyan ritka kongói, aki tud magyarul. Ő 7 évig élt Magyarországon fiatal
korában, és még mindig folyékonyan beszél magyarul, pedig ennek már 30 éve.
Végül ma is sikerült internetezni egy kicsit.
A munka befejeztével szokás szerint France anyukájáékhoz mentünk vacsorázni, ahová
ma Louison is elkísért minket. Ma megkóstoltuk a Teku-teku-t, ami egy nagyon finom
afrikai zöldségből készülő főzelékféleség, és fufuval vagy rizzsel fogyasztható.
A szállásunkon France-szal még fél éjszakán át folytattuk a pénzügyi adminisztrációt, a költségek eddigi összeírását.