Vissza

Útinaplók

Afrika mindenkiben más nyomot hagy. Nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy mesélné el mindazt, amit itt látott, átélt. Útinaplónkból megtudhatja, kire milyen hatást gyakorolt ez a különleges ország, a maga egyedi, utánozhatatlan kultúrájával, meseszép tájaival. A humanitárius turizmus résztvevői éppúgy megosztják gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, mint azok, akik az Alapítvány munkája kapcsán már hosszabb ideje itt tartózkodnak.

2012. március 29. Csütörtök

2012. március 29.

Hazaindulás előtt megkértük a gyerekeket, hogy énekeljék el nekünk a ’We ara living on the light of God’ kezdetű dalt. Livingstone nagyság szerint leültette őket és a vezetésével elénekelték a dalt


Délelőtt angol órát tartottunk, igyekeztünk a gyerekeket önálló gondolkodásra késztetni. Felírtuk az abc betűit és kértük őket, hogy mondjanak angol szavakat az adott kezdőbetűvel. Először bátortalanabbak voltak, de később belejöttek és jobbnál-jobb ötleteket találtak ki.
Tízórai után testnevelés (játék) óra következett, előkerült a labda, ugrókötél és a tollaslabda-szett. Mi is beálltunk ugróiskolázni, a játéknak általunk korábban nem ismert fajtáit tanultuk meg.
Hazaindulás előtt megkértük a gyerekeket, hogy énekeljék el nekünk a ’We ara living on the light of God’ kezdetű dalt. Livingstone nagyság szerint leültette őket és a vezetésével elénekelték a dalt, hogy videóra vehessük.
Ezután tanári értekezlet következett, ahol elmondtuk az észrevételeinket és hallhattunk a további fejlesztési tervekről is. Úgy gondoltuk, hogy szükséges az osztályok újraszervezése, hogy az egyes osztályokba hasonló képességű gyerekek legyenek, így kiegyenlítettebben lehessen haladni a tananyaggal.
Délután 4 körül elbúcsúztunk és a Nairobi reptérre mentünk a reptéri expressel, ami Afrikában egy szokásos kisbuszt jelent. Nehéz volt elválni a három hét alatt megszokott környezettől, a kedves emberektől és persze a gyerekektől.
Utolsó pillanatban, a határon a buszra várva sikerült egy faragott orrszarvút vennünk számunkra elég kedvező áron, bár valószínűleg az eladó sem járt rosszul. A faragvány azóta nappalink dísze, remekül meg a tipikus ikeás asztalunkhoz. Az eladó, nem tudván visszaadni, egy nagyobb címletű bankjegyünkkel távozott, amitől kissé megijedtünk. Kicsivel később rendben visszakaptuk a visszajárót. Fehér emberhez méltó gonosz beidegződés, hogy rögtön arra gondoltunk, hogy nem látjuk viszont az összeget, az élet azonban rácáfol a sztereotípiákra.
Hattól hajnali ötig a reptéren töltöttük az időt, alvással, evéssel, olvasással. A reptéri étteremnél megismertünk egy nagyon jó fej biztonsági őrt, aki még a cuccunkra is vigyázott, míg mi elsétáltunk körülnézni. Az étteremben nem tudtuk kihagyni a feketeerdő torta megkóstolását, annyira viccesnek találtuk, hogy Afrikában találkozunk ezzel az édességgel.