2006. szeptember 01.

Ma reggel az Elnöki Hivatalban volt megbeszélt találkozónk az elnök szociális és kultúrális ügyekért felelős tanácsadójával.

A rendkívül impozáns palotához való megérkezéstől a tanácsadóhoz történő bejutásig 1 óra telt el. Ezalatt egy 5 lépcsős biztonsági rendszeren kellett áthaladnunk, amely során többször átkutatták a táskáinkat, a ruháinkat és mindenhol felírták az adatainkat és a belépés idejét egy nagy kockás füzetbe.

A tanácsadó asszonnyal való beszélgetés során lehetőségünk nyílt részletesen beszélni az alapítvány eddigi munkájáról, és a céljairól.

A találkozó után az iskolaépítés helyszínére mentünk. Az iskola szomszédságában lakó asszonyok megkeresték France-ot, elmondták, hogy nagyon hálásak azért, amit az alapítvány, a támogatók tesznek a környék gyerekeiért, és mivel pénzzel nem tudnak hozzájárulni a munkához, felajánlották, hogy főznek a munkásoknak. A munkások az egész napos munka után az egyik tanteremben nagyon jó étvággyal fogyasztották el a szomszédban frissen készített sült halat, pondu-t (spenótra hasonlító főtt zöldség), fufuval (a kenyérként fogyasztott maniókalisztből készült étel) és sok más finomsággal.

Este, mikor visszaérkeztünk a szálláshelyünkre, már nem volt víz és villany sem.

Ma este elalvás után nem sokkal a szobánkban találkoztunk az egzotikus afrikai állatvilág egy nem kifejezetten egzotikus képviselőjével, egy patkánnyal, amelyik épp a táskánkban keresgélt táplálékot. A kis rágcsálót, amelyik végül semmiben nem tett kárt, elneveztük Miklósnak, és mint barátunkat, a csapat fogadott aktív tagjaként kezeljük őt.