2006. szeptember 02.

Ma a kongói munkatársunk meghívására a Kinshasa külvárosában található Mikonga faluban lévő keresztény gyülekezetbe látogattunk el.

1 órás kinshasai utazással jutottunk el a zajban, füstben és dugóban. A környékről ahova megérkeztünk, megtudtuk, hogy a Kinshasa egyre terjedő agglomerációjának része, egy új lakónegyed. A lakók között sok az özvegy asszony, akik a háborúkban meghalt férjeik nélkül, egyedül nevelik a rengeteg kis árva gyereket. Az iszentiszteleten a helyi lelkész prédiákált lingala nyelven a jellegzetes afrikai temperamentummal.

A kb. 50 fős gyülekezetben többségben voltak a gyerekek, mindössze 4-5 férfi volt köztük a lelkészekkel együtt. Az istentisztelet után még ott maradtunk egy ideig beszélgetni, meghívtak minket egy kis italra illetve péksüteményre, amit a környékbeli asszonyok külön nekünk készítettek. A közelben lakó özvegyeket képviselő asszony hosszasan beszélgetett France-szal, részletesen elmesélte a nehéz helyzetüket, és tanácsot kért, hogy hogyan tudnának segítséghez jutni a sok árva gyerek életkörülményeinek javításához.

Amikor hazaérkeztünk, nagyon gyorsan össze kellett készülődnünk az esti programra, ami egy esküvőn való részvétel volt. A College Othniel egyik tanára Augustin kötött ma házasságot egy karizmatikus gyülekezetben.

Bepillanthattunk egy kicsit a helyi szokásokba, ami két okból is érdekes volt: egyrészt megtapasztalhattuk egy igazi karizmatikus ünnepség fülsiketítően hangos, színes ima és ének kavalkádját, másrészt láthattunk igazi hagyományos kongói asszonykórust énekelni egy szál dobbal. Ez fantasztikusan szép volt, és felejthetetlen élmény.

Maga az esküvő csak sötétedés utnán kezdődött, amikor már a hostessek minden vendéget a helyükre kísértek és a sok énekléstől és zenétől kellően emelkedett lett a hangulat. Az esküvő fényét egy kissé megzavarta időnként az áramszünet, amitől az egész teremben kialudtak a lámpák, elhallgattak a mikrofonok, és (végre :-)) csönd lett.

Végül addig küzdöttek egy aggregátorral, míg sikerült végül valami fényt varázsolni, de ekkor meg az aggregátor dübörgő motorját kellett elviselni. Végül is megtörtént az esküvő és a pár kivonulása után nem sokkal mi is hazatértünk.

Vacsoránkat ma Bibi készítette (tavalyi szállásadónk), akivel az esküvőn is találkoztunk. Mindenki egybehangzóan konstatálta, hogy jó jó, de France anyukája azért mégiscsak jobban főz. :-)