2006. szeptember 03.

Víz és villany továbbra sem működik, kezdjük megszokni.

France mesélte, hogy az ő gyerekkorában az áramellátás még jobban működött, legfeljebb naponta egyszer 10 percre ment el. De mivel azóta a kábelek csak öregedtek és sosem cserélték őket, mára teljesen bizonytalan az áramszolgáltatás. Az elektromos kábelek egyébként nem villanypóznákon futnak, hanem az utcán a földben, gyakran úgy, hogy életveszélyesen kilógnak a nagyon elhasznált vezetékek. Gyakori látvány, hogy fiatal fiúk gyertyafénynél próbálják javítgatni a kábeleket.

Ma reggel France Papa Jacques-kal, az alapítvány öreg rókájával tárgyalt, aki informált minket a kongói választások aktualitásairól és az általános politikai helyzetről, kilátásokról.

Ezután az építkezésre mentünk, és az egész napot ott töltöttük. A fiúk a telek rendezési munkálataiban segítettek a munkásoknak, mérnökünk irányításával. Felásták és eldolgozták a telek bejárata melletti területet, ahol a megnyitóra érkező autók fognak tudni beállni.

France felváltva hol fényképezet vagy videozott, hol megbeszéléseket tartott, az iskola vezetőivel hogy összehangoltan előrehaladhasson az avatásra való felkészülés. Angelika leveleket és a meghívókat gépelt az egyik osztályteremben kialakított ideiglenes irodában és az ünnepség programját véglegesítette Louisonnal és Gastonnal. Ideiglenes irodánkat egy bérelt, és az iskola udvarában elhelyezett agregátor látta el árammal, hogy tudjuk használni a nyomtatókat, fénymásolót. Marci és Matyi a munka végeztével hatalmasat focizott az utcán a gyerekekkel.

Több szempontból is jó tapasztalat volt ez, a gyerekeknek nagy örömöt szerzhettünk, nekünk is egy páratlan élményben volt részünk, és közelebb kerülhettünk a környékbeliekhez.