2006. szeptember 09.

Ma egy különlegesen szép vidéki keresztény gyülekezetet látogattunk meg, amelyet egy francia száramású belga pilóta, majd földbirtokos alapított a saját birtokán, ahol egyébként tojást termel sok ezer csirkével.

Az egész birtokon olyan rend és tisztaság uralkodott, hogy ehhez hasonlóval még itt Kongóban nem találkoztunk. Az istentisztelet maga is csodálatos rendben zajlott, mindenki tudta mi a feladata, és mindenki nagyon komolyan vette a szolgálatát. A gyülekezet épülete meglepően jó ízléssel lett kialakítva, és mivel nyitottak voltak az oldalai, így folyamatosan gyönyörködhettünk a kertben lévő csodálatos növényekben és fákban. Mintha csak a paradicsomban lettünk volna. A látvány mellett a második nagy élmény az énekkar volt.

Hihetetlen ritmusérzékkel, hanggal és vidámsággal énekelték az afrikai vallásos énekeket, nem átlépve azt a finom határt, ahol még megmarad az istentisztelet áhitata, és nem csap át az éneklés egy ?össznépi bulizásba?, ami más közösségekre eléggé jellemző. Az istentisztelet után a ijáratnál mindenki kezet fogott mindenkivel, ami még közelebb hozta egymáshoz az embereket.

Ezután egy kellemes beszélgetésre került sor a kert bambuszfái között, ahol tojásos szendvicset és üdítőt kaptunk. Hihetetlen figyelmesség, rend, béke ávet minket körül. A visszainduláskor még egy rövid sétát tettünk a környékbeli földeken, ahová rendőrök kísértek minket, hogy nehogy valami bajunk essen menet közben. A gyülekezet és a falu is egy hegyoldalba épült, amely körülvesz egy hosszúkás völgyet, amelyre fentről gyöngyörű kilátás nyílt.

Hazaérve a szállásunkra elhatároztuk, hogy pihenünk egy kicsit a vacsora előtt, és így mindenki szépen visszavonult a szobájába egy kis szundikálásra. Sötétedés felé indultunk Bandalba vacsorázni, ami szokás szerint nagyon jó hangulatban telt. Ezúttal nem siettünk haza, mert ott aludt mindenki. Sajnos nem készültünk fel arra, hogy éjjel szúgyogok hadával kell megbírkózni majd a nappaliban, ahol a fiúk aludtak, így ők sajnos eléggé mérsékelten tudták kipihenni magukat, viszont annál több szúnyogcsípést szereztek reggelre (Matyival az élen).

Mint utóbb kiderült ebben a városrészben azért volt annyira sok szúnyog, mert itt sok a nyílt vízfelület, és csatorna szinte minden utcában. Ezért a szúnyogok is elszaporodnak, amik a helyi, amúgy is szegény lakosságot még tovább kínozzák. Ehhez képest a hegyoldalban lévő szállásunk királyi palotának tűnik.